A Férjem szerint örüljek annak, hogy még velem van, mert más már rég elhagyott vona ennek a töredékéért is. Mit tegyek?

Én mosolyogva közöltem volna, hogy más felesége is már elvált volna a feléért, nálam pedig most telt meg a hócipő. Van fél napja, hogy összecsomagolja, amit vinni szeretne, ami az után ott marad, azt bedobálom a kazánba.

Ti miért vagytok együtt?

Szerelem, tisztelet, megértés, vagy egyszerű barátság sincs már köztetek. Ti eddig is csak fix dugópajtik voltatok, most hogy nincs szex, nem köt össze semmi.

Ennél egyedül is jobb lenne neked. Te nem így látod?

#5

Mondjuk nézőpont kérdése... de a gyerekét mindenképp. :/

Az ilyen sztorik olvasásakor elfog a düh, pedig fogalmam nincs róla, ki a kérdező vagy a férje. Komolyan, hogy jut eszébe valakinek gyereket szülni, ha a férjének nincs munkája? Az egy dolog, hogy elképzelésem sincs, miből élhettek és tarthatjátok el azt a szerencsétlen babát és magatokat, de ha valaki nem dolgozik, és éppen nem beteg, terhes vagy gyereket nevel, esetleg a párja nem milliomos, az nagyon-nagyon nagy baj, és jól jellemzi a hozzáállását a dolgokhoz. Mi lesz a gyed után? Nyomorogtok a segéllyel? Vagy dolgozol te, ellátod a gyereket és a háztartást is, míg a here otthon veri a fütyköst? Legalább arra a kicsi gyerekre gondoljatok!

Ebből a kapcsolatból már rég ki kellett volna lépni, méghozzá a pici baba előtt.

"Ezek után már nem tudom, hogy ő így érzett-e valaha is irántam."

Segítek: nem.

Na ezek miatt nem értem a rengeteg elsietett házasságot, kapkodó eljegyzést, görcsöt a "Marit már elvették, engem nem"probléma körül.

Hosszú éveket kell együtt tölteni valakivel, hogy az ember bármennyire is biztos lehessen benne, tényleg passzolnak.

Add ki az útját, nincs köztetek semmi, ami összetartaná ezt a házasságot, és minél gyorsabban és kevesebb huzavonával történik, annál kevésbé fog sérülni a kisfiad. Mert már ilyen piciként is nagyon érzékenyek a hangulataitokra, hidd el! Ezerszer jobb neki békében egy szülővel, mint kettővel, akik cserben hagyták egymást.