Tényleg csak felfújom? Őszintén, nektek nem esne rosszul?

A helyzet az, hogy a párommal lassan két és fél éve vagyunk együtt. Kb másfél éve dolgozik sofőrként, igy csak hétvégente tudunk együtt lenni, esetleg ha hétközben úgy esik,hogy itthon alszik egy napot, akkor is együtt voltunk.

Nem akarok sokat irni, de annyit muszáj még, hogy életem egyik legjobb döntésének éreztem őt, úgy voltam vele egész végig, hogy végre valaki, aki viszont szeret és neki is fontos a család, hogy legyen egy társa akivel mindent átélhet.(nekem mindig is ez volt a vágyam)

Most nemrég szabadságon volt, viszont csak az estéket tölthettük együtt, mivel nyárimunkáztam.

Ez az utolsó hetem itthon, jövőhéttől egyetemre megyek, eléggé messze, igy a találkozásank száma is a felére fog csökkenni.

Ez elszomorit, de úgy gondoltam,hogy ahogyan csak lehet kifogjuk használni az időt. Ezt reméltem a tegnap este is, mikor hazaért, reggel kellett volna továbbmennie, gondoltam csak eljön hozzám, legalább együtt alszunk.

De nem igy lett, hazament és otthon aludt. Előtte felhivott,hogy otthon van és fekszik le... Kérdem, akkor nem jön hozzám? Az volt a válasza,hogy fáradt és reggel indul.

Nekem ez a kifogás eléggé szarul esett, hisz amig telefonáltunk simán eljött volna és aludhattunk volna, csupán 5 kmre lakik.(Én nem tudtam menni, mivel gyalog eléggé veszélyes a környék éjszaka pláne nem járható, autónk pedig ideiglenesen nincs)

Ha én ritkán lennék itthon, és lenne egy éjszakám, biztosan vele tölteném, legalább legyek addig is mellette. Vagy csak én vagyok ezzel igy?

Meg azt is mondta, hogy úgyis volt itthon egy hetet.... oké itthon volt, de ezután sokkal kevesebb időnk lesz, reméltem legalább addig kihasználjuk, és legalább akkor találkozunk ,ha itthon van.

Sértettnek érzem magam...vagy túl önző vagyok? Nem tudom hogyan kezeljem a helyzetet, remélem érkezik tőletek pár hasznos tanács és rájövök hogy jogos vagy sem?! :(