Jogosan vagyok féltékeny, vagy tényleg felfújom?

Kb 1 éve, 4 év után összeházasodtunk a párommal. Már az elején hideg zuhanyként ért, hogy jóban van az exeivel,olyan szinten, hogy az egyikkel szoktak csetelni, telefonon beszélgetni, vmikor skype-olni stb. Előttem 3 komoly volt neki,az egyik a legjobb barátjának a húga. Az a szerencsém, hogy 2 ebből nem itt lakik,ahol mi. Akivel beszélgetni szokott külföldön él, és csak pár évente jár haza. Most fog haza jönni kb 1 hétre és hozzánk is jönni fog, főzünk is neki + 2 pici lánya van, csak épp szingli 1 jó ideje... Attól félek, hogy vmi történni fog köztük ha én meg oda leszek dolgozni. Nagyon tartok tőle, mert ő volt az első nagy szerelme. Engem hiába vett el, meg minden rendben van köztünk, boldogok vagyunk... de sajnos eddig még nem sikerült teherbe esnem, műtétem is volt, emiatt meg is mondták, hogy vagy nehezen vagy sehogy se lehet gyerekem. A férjem legnagyobb álma, hogy minél előbb apa lehessen, ráadásul minden áron kislányt akar majd. Mi van ha én nem tudom neki megadni? Az exeinek (mindnek) kislányai vannak, az ex-anyósjelöltjei is a szemembe mondták, hogy sajnálják, hogy nem az ő kislányaikat vette el. Ilyen ritka férjet, aki rendes, becsületes, jó humorú, mindene a családja, hűséges, segítőkész... sokan szánnak a lányuknak, de engem vett el, engem szeret és nagyon tartok attól, hogy ezek keresztbe akarnak tenni nekem, mert ők ráfaragtak a pasikkal, meg persze ott a gyerek is. A férjem tuti gondoskodnak róluk ha én nem lennék és újra összejönnének.

Bocsi, hogy ennyire kuszán írtam le, de annyira ideges vagyok, hogy nagyon nem is találom a szavakat.

Szerintetek?