Hogyan beszéljek az érzéseimről, hogy az ne jelentsen instant szakítást?

27 vagyok, egy 26 éves lánnyal vagyok lassan 1 éve.

Ő nagyon szerelmes belém.

Pedig én állitolag nagyon xar ember vagyok, többször megmondták, hogy ronda vagyok, hogy nincs bennem SEMMI szerethető, és egyedül fogok meghalni, munkám sem lesz sosem és még sorolhatnám.

Sokáig egyedül is voltam, mondjuk azért voltam igy is jó pár nővel, de igen sok energiát fektettem a dologba. A legtöbb fiunak ugyanennyi nemi élet külön erőfeszitések nélkül is összejön.

A lánnyal kényes téma lenne beszélni az érzéseinkről, mert ő megmondaná, hogy szerelmes belém, és ugy érzi, hogy én vagyok számára az igazi, azt akarja, hogy feleségül vegyem és gyereket csináljunk.

Mintha a lányoknak mindegy lenne, csak szerelmesek legyenek. Nem is a pasi számit, csak az, hogy szerelmet érezhessenek.

Na, de szóval ha ő elmondja az érzéseit, és meg az enyémet, akkor nincs is tovább miről beszélünk :(

De egy szakitás esetén meg gondolom hónapokig szenvedne vagy még tovább...

Az az igazság, hogy engem ÉVEKRE megnyomoritott 18 éves koromban egy istenhivő és azóta is makulátlan előmenetelü lány...nekem csak annyi volt a hibám, hogy nem voltam elég férfias, hogy az igényeit kielégitsem.

Persze őt senki sem demonizálta, hogy engem kidobott...hanem én voltam a hibás.

És nyilván a mostani kapcsolatomban is én lennék a hibás, amiért szenved a lány.

És ez valahogy nem igazságos :(