Tényleg Ő a tökéletes megértő, segítőkész, Én meg vagyok a hálátlan?

Pár hónapja beteg lettem. Vizsgálatok sora, orvosok, időpontok, stb...

Tényleg mindenben segít, és támogat a párom, (nem élünk együtt, sőt kicsit mesze is lakunk egymástól) de mostanában egyre többet hallgatom tőle, hogy velem milyen sok a probléma, hogy zizi vagyok, hogy valami gond mindig van velem. Ha valakinek önzetlenül segítek, akkor ezeket nem olvasom a fejére. Szerintem..

Mondtam neki, hogy sajnálom hogy mindig fáradt vagyok, de egyszerűen ki vagyok már merülve. Munka, szüleim ápolása,itthon a család,(bár most kicsit "szanaszét vagyunk" most még iskola is, és még ez a betegség is.

De ha Ő szervez valami programot, és nem tudok elmenni, mert mondjuk nem vagyok jól, akkor megsértődik, vagy ha így is elmegyek, akkor az a baja, hogy nem vagyok eléggé lelkes, nem tudok örülni semminek sem.. aztán általában ezekből szokott a vita lenni..

A múltkor már megkérdeztem tőle, mi lenne ha pl végstádiumban lévő beteg lennék, és az égvilágon semmit sem tudnék csinálni, menni sehová, csak lennék... tudom hogy őt az élteti, hogy menjen, csináljon valamit, sport rendezvények, kirándulások, stb... de Én most ebben nem mindig tudok partner lenni. Ráadásul diétáznom kell, kőkeményen, és ha elmegyünk egész, vagy fél napra valahová, mindig az a gond, na, és ott mit egyek...

Tudom van bennem is hiba, mindenkiben van, de nem tehetek a betegségemről, meg a családi gondjaimról.Mikor megismerkedtünk, elmondtam hogy itthon mi a helyzet, hogy a szüleimhez járok, azt mondta ő így fogad el..

Úgy érzem, ez a betegség már túl nagy falat.

Mindig megbeszélünk mindent, de meddig megy, mehet így tovább ? Tudom.. amíg akarjuk hogy működjön..