A barátom sokkal toleránsabb, mint én. Tudom, hogy ő így nem boldog. Hogyan váljak megértőbbé?

Az exes dolgot én se nagyon értem, hogy te hogy szőrtelenítesz az egy dolog, az, hogy ő kocsmaszagúan jön haza azért egy kicsit durvább.

Nem toleráns ő, hanem csak kommunikációképtelen, hordozgatja a sérelmeit, aztán egyszer kibuggyan belőle.

Nekem volt ilyen párom, bírtam 10+ évig, de em: ez nem alkalmas párkapcsolatra - titkos ügynöknek igen.

Ja, és ott én voltam az idősebb, szerintem a kornak ehhez nincs sok köze.

Nem hiszem, hogy attól toleránsabb lenne, hogy lenyeli a dolgokat, aztán egyből rádzúdítja.

Sőt. Én ettől frászt kapok, mert bűntudatkeltésre jó, de problémamegoldásra nem.

Valami nem tetszik és kifejezed-> meg lehet beszélni. Valami neki nem tetszik, lenyeli, és később a fejedhez vágja-> valszeg már rég nem vagytok az aktuális helyzetben

Nekem is volt ilyen barátom, falramásztam tőle, és richtig magamat okoltam, hogy miért nem vagyok megértőbb, türelmesebb. Szerintem ez lelki alkat kérdése, inkább törjön pár tányér a pillanat hevében, de következő pillanatban béke, minthogy valami lassan ható méreg egye meg a kapcsolatunkat, mert képtelen kifejezni az elégedetlenségét.

Ne te, pontosabban ne csak te változz.

Ő is álljon a sarkára, és akkor mondja, amikor baja van.

Előttem páran fején találták a szöget. Úgy tűnik, hogy a barátod igazából nem toleráns, hanem passzív. Nem foglalkozik időben azokkal a dolgokkal sem, amik zavarják vagy problémát okoznak neki, hanem lenyeli őket, hagyja felgyülemleni és ez előbb-utóbb kiborulásokhoz vezet, amikor az a bizonyos utolsó cspp bekerül a pohárba.

Sajnos nincs csodamódszer arra, hogy ezeket megoldjátok, de az első nagyon fontos lépést legalább te megtetted, ismered magát a problémát, és legalább már azt tudod, hogy mit NEM kéne csinálni, min kéne változtatni.

Maga a tanács ugyanaz, mint szinte minden kapcsolati problémánál: kommunikáció. Többet és jobban. Meg kell tanulnotok nyugodtan, őszintén és nyíltan beszélgetni ezekről a problémákról, úgy, hogy nem megy át veszekedésbe, sértődésbe, vádaskodásba, számonkérésbe, presztízsharcba, dacba. Nem könnyű, de szükséges. Meg kell ismernetek és meg kell értenetek egymás nézőpontját. Tényleg nem vagy elég megértő? Mi ennek az oka (irányítási kényszer, hatalmi harc, ilyesmi)? A barátod miért zárja magába a sérelmeit, miért nem akarja vagy nem tudja ezeket kifejezni neked? Kell neki ebben segítség? Ha kell, akkor figyelj oda és legalább egy darabig legyél proaktív, jusson eszedbe és kérdezd meg tőle: ez a dolog bántana téged, gondot okozna?

Ennek az egésznek az lenne a célja, hogy megtanuljátok és megszokjátok a problémák azonnali, de empatikus kifejezését, hatékony és semleges megbeszélését és fájdalommentes megoldását.