Most komolyan akkora elvárás ez, hogy egy nő tudjn főzni?

nem, de nem mindenkinek ez a fontos párválasztásnál

mi pl szinte sose főzünk, és nem akadunk fent rajta

Ki pontozgatott itt össsze-vissza? Mindenféle válaszok vannak, és en bloc le van pontozva az egész.

Az életmódváltáshoz annyit, hogy aki a csirke-rizs-zöldség kombót néhány évnél tovább csinálja, az vagy profi és ebből él, vagy totál igénytelen, vagy egy életre meg fog undorodni az egésztől (saját tapasztalat). Az egészséges életmódot is lehet finom kajákkal művelni, nem kötelező a szar másnapos csirkét rágni a párolt brokkolihoz...

Tudok főzni és szerintem sem egy nehéz dolog. Szoktam is. Régebben srácként anyámnak segítettem, most meg egyetemen albérletben magamra főzök.

De rohadt unalmas. Elfogadom, hogy valakinek élvezet fél óráig szórakozni valamin, amit 5 perc alatt megun, de számomra ez nem nyúlt élvezetet. A monoton kavargatás meg hasonlók sem.

Egy nőnél meg nem az érdekel, hogy tud e főzni. Nem a kajájával beszélgetek, nem a kajájával ütöm el az időt és nem a kajáját viszem ágyba.

Ma már annyit változott a világ, hogy a szerepek igen felcserélődtek, úgyhogy egyáltalán nem meglepő az, ha egy nő nem kifejezetten konyhatündér.

Én 19 vagyok és szeretek a konyhában ténykedni. Az más kérdés, hogy sütni jobban szeretek, mint főzni, de ettől függetlenül főzök is. A sógornőmnek ellenben nincs ínyére hogy főznie kellene, így általában a bátyám főz. Sose értettem ezt a felállást, de mindegy. Amúgy itt nem is annyira a tudás a lényeg, mint a hajlandóság.

Másrészről pedig nem értem azokat az anyákat sem, akik nem tanítják meg a lányukat főzni.

Viszont én meg elvárom a jövőbeli páromtól, hogy ne essen le a gyűrű az ujjáról, ha arra kerül a sor, hogy ki kell főznie egy csomag tésztát vagy mindjuk egy spagetti szószt kell csinálnia.

Igen, nagy elvárás. Nem azért kell tudni főzni, mert valaki nő, ahogy a mosogató szifont se azért kell tudni kipucolni, mert valaki férfi. Ezek alapvetően hozzátartoznak az önállósághoz, nemtől függetlenül, mert hát ne haljon már éhen valaki csak azért, mert egyedül él (legalább egy rántottát vagy palacsintát tudjon már csinálni), és ne lepje el a víz se a lakást.

Az meg, hogy mi a könnyű és mi nem, egyénfüggő. Szerintem a német nyelv könnyű, de ettől még nem gondolom, hogy bárki, aki tud olvasni, pár hónap vagy 1-2 év alatt meg tudja tanulni annyira, hogy akár csak az időjárásról eltársalogjon egy némettel. Nagyon sok dologhoz érzék kell, és szerintem a főzés is ilyen. Van, akinek elég 1-2 recept, más meg egy főzőtanfolyam után is csak elront mindent.

A másik meg, hogy nem mindenki élvezi, és nyilván az ember nem akar olyat csinálni, amit utál. Én is inkább elviselem a port, de le nem törölgetek, megvárom, míg a párom nekiáll, ő meg a csöpögtetőre tornyozza az edényeket addig, amíg el nem pakolok róla. Aki egyedül él, az lássa el magát, akik meg együtt, azoknál a munkamegosztás a lényeg.

És mielőtt bárki megvádolna, közlöm, hogy tudok főzni. Sütni viszont nem, hiába próbálkozok. És totál nem érdekel, hogy mások erről mit gondolnak, hidd el, én se akarnék olyannal járni, aki nem tud rám felnézni azért, mert nem értek minden "női munkához" vagy úgy egyáltalán valamihez, amihez ő igen.