Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért ilyen a barátom mióta "távkapcsolatban" vagyunk?
Több mint egy éve együtt vagyunk már, én viszont egyetemre jöttem szeptemberben, így csak hétvégente találkozunk, "távkapcsolatba kerültünk" (lehetne rosszabb is, tudom).
Ez a 3. hetem az egyetemen, és mióta itt vagyunk, azóta alig beszélünk. Nap közben amikor tudok írok neki, és ugy ahogy válaszolgat, de este, amikor tényleg tudnánk is beszélni, ő sosem ér rá. Vagyis ír, de csak 20-30 percenként, én meg már 10-11 fele lefekszek aludni, mert elfáradok. Általában kb 9-től ha tudnánk beszélni (addig vagy órám van, vagy tanulok vagy fürdés + vacsi), de mivel így ír vissza, lehetetlen.
És semmi különöset nem csinál, gyakorol a gitárján, olvas, filmet néz, ilyenek. Nem dolgozik, egész nap ezeket csinálja/csinálhatja kb, mert a háztartási feladatokból kell csak kivennie a részét - és elmosogatni meg teregetni nagyon max 40 perc ha lehet. Tehát nap közben is szabadideje van, szerintem teljesen reális hogy este szeretnék vele beszélni.
Az első hétvégén is arra mentem haza, hogy inkább elment a barátaival szalonnát sütni egy nőhöz (a nőnek a férje és kis gyerekei is ott voltak a szalonna sütésen) - aki az egyik barátjának a kollégája! Ezt sem tudtam hova tenni, hogy ő minek megy idegenekhez ahelyett hogy velem lenne mikor napok óta nem találkoztunk, és alig beszéltünk.
Második hétvégén meg arra mentem haza, hogy ő inkább elment zenekari próbára, mert hogy az lett leszervezve csütörtökön, és én nem mondtam állítólag hogy pénteken megyek haza. Közben ő szombaton EGÉSZ NAP dolgozott, és vasárnap volt végül egy fél napunk együtt, mert délután már jönnöm kellett vissza. Aztán persze mondta, hogy amugy neki is sz*r érzés, hogy csak ennyit tudtunk együtt lenni a hétvégén.
Ezek után általában volt egy hatalmas veszekedés, amit végül meg tudtunk beszélni, és utána olyan, mintha mi sem történt volna. Átölel, fogja a kezem, mondja hogy ide menjünk, ezt-azt csináljunk, puszilgat.
Mielőtt eljöttem, minden rendben volt. Heti 3-4x találkoztunk, ebből minimum 2x együtt is aludtunk, sok helyre vitt el, gyakran sétáltunk, ezen kívül is minden nap beszéltünk - de nem én voltam rátapadva, ugyangy írt ő is minden nap, meg este.
Most meg ez van, és nem értem. Nekem nagyon rossz érzés, hogy távol vagyok tőle és csak hétvégén találkozunk, és nem értem hogy miért lett ilyen mióta itt vagyok, nagyon bánt.
Alapból nagyon rosszul viselem, hogy nem csak tőle, hanem a családomtól is távol vagyok most már, és nagyon egyedül érzem így magam, hogy a párommal még csak beszélni sem tudok normálisan, mert nem ér rám meg nem foglalkozik velem.
Másik nő nem hiszem hogy lenne, mert őt is megcsalták már, és annyira nagyon megviselte, nem hiszem, hogy képes lenne ilyet tenni mással.
De akkor mégis mi baja van????
Nem vagy könnyű helyzetben, én is most vetettem véget egy távkapcsolatnak. Bármennyire is szereti egymást két ember, a távolság egy idő után rányomja a bélyegét a kapcsolatra.
Ezzel a mondatoddal nem értek egyet: "Másik nő nem hiszem hogy lenne, mert őt is megcsalták már, és annyira nagyon megviselte, nem hiszem, hogy képes lenne ilyet tenni mással. "
Az exemmel egy évig voltunk együtt, állítása szerint szeretett/imádott, az elején a tenyerén hordott, azt mondta, hogy soha életében nem lenne képes becsapni, mert én vagyok a mindene.
Ha elmesélném, mi lett a vége ... két hónapja elkaptam tőle egy nemi betegséget, vajon honnan?
Sajnos, akármennyire is bízol valakiben, sosem lehetsz benne egészen biztos, hogy nem fog megbántani.
35/N
Ha már 3 hét után ez van, akkor mi lesz később? Szakítás valószínűleg.
Ülj le hétvégén a barátoddal és beszéld meg vele, hogy téged nagyon zavar, hogy hétvégén amikor tudnátok talalkozni, akkor is más programokat csinál. És hogy úgy érzed hetkozben is hanyagol. Ha nem változtat, akkor kb 100% hogy már félév végén sem lesztek egyutt
Én is egyetemista vagyok, a párom meg messzebb lakik, ott dolgozik, mi is hétvégente tudunk találkozni, esetleg hét közben egyszer nála alszok, aztán reggel rohanok vissza suliba. Nálunk egész jól működik, a maradék napokon rengeteget beszélgetünk neten (ő olyan 4-ig dolgozik ha épp nem túlórázik, van hogy csak 7-8 körül ér haza, addig nem tudunk írogatni egymásnak, én úgyis órákon ülök olyankor.. este tudunk dumálni kb éjfélig), amikor pedig együtt vagyunk, akkor nagyon jól beosztjuk, vagyunk a családdal is, barátokkal is, kettesben is. Megvannak a programok, meg az otthon punnyadós napok is. Sokkal tartalmasabb a kapcsolatom mint az exemmel, akivel minden nap találkoztam, de semmit nem csináltunk. Nyilván nagyon várjuk, hogy végezzek a sulival, és összeköltözzünk, de addig ebből igyekszünk kihozni a maximumot.
Szóval ami veletek van, az egy egész jól kezelhető szituáció, HA AKARJA mindkét fél. De csak akkor.
Ha a barátod nem akarja, és tojik rá, hogy egyáltalán írjon neked esténként, meg mindent beszervez a hétvégére, mikor veled is lehetne, akkor úgy nem lesz sokáig működőképes a dolog... Üljetek le, és mondd el neki azokat, amiket ide leírtál. Ezt nem lehet úgy megoldani, hogy hallgatsz, és várod a csodát. Sokat kell kommunikálni. Ha semmiképpen nem hajlandó változtatni, akkor elgondolkodnék, hogy megéri-e olyan kapcsolatban lenni, ahol csak én töröm magam....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!