PÁRKAPCSOLAT - Szakítás? Váltás? Nagy szükségem van tanácsra!

A legtisztabb az lenne, ha vegre szembeneznel onmagaddal es rajonnel hogy nincs jogod bantani valakit, aki az elmult egy evben is - mialatt neked mondjuk egy masik hapek epp a szadba elvezett - valoszinuleg azert dolgozott, hogy neked lehessen alomeskuvod, naszutad vagy kozos (vagy a mostaninal meg jobb) otthonotok. Ugyhogy ne tedd tonkre szerencsetlent azzal hogy te konnyiteni akarsz a lelkecskeden. Az az utolso. Ideje lenne kicsit bunhodnod (nem az nem bunhodes hogy egyre nehezebb lelekkel mesz kufircolni a masikhoz es jaj nem latom fatol az erdot)... mert tudod az oszinteseg nem a masiknak van, hanem a neked. Hogy te jobban erezd magad. Szoval a helyedben szepen szakitanek vele, elmondanam neki hogy kiszerettem belole, es eltunnek az eletebol.

Es meg mielott masok hibaival pedaloznal... senki nem tokeletes, de amit te muvelsz egy teged szereto emberrel az egyszeruen undorito (es erre igazabol sosem fogsz rajonni az a legnagyobb baj). Voltam hasonlo helyzetben. Tudod mit csinaltam? Ahogy feltunt egy harmadik, szakitottam az akkori baratommal es a masikat addig meg cssk beszelni sem engedtem hozzam semmilyen feluleten. Nem nekialltam vele kefelgetni es utana meg sajnaltatni magam gyakorin. Na iranyitsd magadat a gerincnovesztes vele. El fog tartani egy darabig, mert meg a fogalmat sem erted.

Hallod nem bántani akarlak, de nem vagy semmi. A kapcsolat az nem csak rólad szól tehát nem csak te döntesz. A te választási szabadságod megvolt egy korábbi pillanatban egy évvel ezelőtt amikor még dönthettél, hogy belemászol-e ebbe a viszonyba. Te akkor döntöttél. A valódi választás részedről már megtörtént.Ezt a választást egy éven keresztül újra és újra megismételted. Ez eléggé egyértelmű. Most hogy ilyen mélyen belegabalyodtál a szenvedélyeidbe már nem te döntesz. Elmondod neki és majd a párod dönt...elmondod a szeretődnek és ő is dönt...

Szerintem a hűség az nem egyszeri döntés.Egyszer döntesz, hogy hű leszel de ha jön a ziccer, az alkalom, a lehetőség, a szép szemű, a varázs akkor újra és újra döntesz, hogy hű maradsz-e vagy sem. Ha csaltál akkor hűtlen lettél.Mert az igen egy embernek az nem mindenki másnak.

Most tényleg, mindennek fényében ami történt te ki tudnád majd mondani őszintén, hogy: fogadom hozzád mindég hű leszek...

Elég durva dolog, amit csinálsz, és sajnos nagyon keményen vissza fogod ezt kapni az élettől. Majd csak emlékezz ezekre a sorokra. Belementél egy új kapcsolatba úgy, hogy nem zártad le az előzőt, vagyis két pasival kefélsz egyszerre, ez a kemény. Szóval hazudsz mindenkinek, elősorban MAGADNAK, a jelenlegi és a másik pasinak is. Két dolgot mondanék még.

1. A mostanit már mindenképp buktad, ha elmondod azért, ha nem mondod el, úgyis kitudódik. Minden hazugság kiderül, nagy égés lesz.

2. Az új azért bukta, mert eleve hazugsággal, csalással kezded AZT IS. Hogy akarsz szarból várat építeni?

Szeretem, amikor húszéves gerinctanulmányok megfellebbezhetetlen magabiztossággal osztják itt a zeszet. Én is voltam húszéves, én is kibäszotul okos voltam, és nekem is egy hadseregnek elegendő gerinc állt rendelkezésemre. Aztán az évek során megtanultam, hogy milyen keveset tudok az életről. Megtanultam, hogy amit gerincnek hittem, az valójában fiatalkori idealizmus, aminek semmi keresnivalója a való életben.

És most vére a kérdésre is válaszolok.

Kérdező, ne hallgass az itt mocskolódókra, nem követtél el semmi végzeteset. Ez a te életed, csak magadnak tartozol elszámolással. Te pedig tudod, hogy mit követtél el. Aki tudja magáról, hogy ebben, vagy abban bűnös, és ez zavarja is őt, az kompenzál. Igyekszik az élet minden egyéb területén maximálisan korrekt lenni. A fiatalok nem tudják, (az idősebbekből is csak kevesen) de pontosan az ilyen emberekből lesz a mintaférj, mintafeleség, mintaszülő.

Az, hogy megcsaltad a párodat, tipikus hiba. Abból ered, hogy nem a megfelelő emberrel kötötted össze az életedet. Mint ahogy sajnos a párok 95%-ánál is ez a helyzet. Nem tehetsz erről, mert ez evolúciós baki. Evolúció bácsi gondoskodott róla, hogy amíg az ember szerelmes, mindig az aktuális szerelmet érezze a legnagyobbnak, legtartósabbnak, legszentebbnek. Csak amikor elmúlik, akkor derül ki, hogy tulajdonképpen fabatkát sem ért az egész, és felejthető momentum volt csupán.

Csakhogy! Ha nem a megfelelő emberrel kötötted, mindig fennáll a veszélye annak, hogy belép valaki, aki egyetlen pillantásával romba dönti a szépen felépített légváradat. Csak megszólal, és neked véged van. S vele együtt az ifjonti idealizmusodnak is. Akik itt fujjognak azok MÉG (!) nem találkoztak azzal a személlyel, aki ilyen hatással van rájuk. Csak csodálkoznak, amikor a példás családapa lelép a bérszámfejtő Gizikével, vagy amikor a gyermekeit mindennél jobban szerető addiktológus főorvosnő mindent felrúgva megszökik az alkoholista hajóskapitánnyal.

Amit írsz a szerelemről, valóban igaz. Valóban lebomlik az érte felelős hormon, csak nem mindegy, hogy mi marad utána. Ha csak olyan kis semmitérő hamu (bocs, tudom, hogy te nem így érzed, mert benne vagy), akkor fennáll a veszélye, hogy bármikor belép az életedbe egy Jóska, aki mindent ledönt. Ha viszont eleve a Jóskával kezdesz, akkor valószínűleg megtanuljátok ápolni a szerelmet, és azt az eszméletlenül erős együvé tartozást elérni, ami együtt tartja a boldogan élő idősödő párokat is.

Ha van kedved, írj privátot, megbeszélhetjük a dolgot.