Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi bajom van? Egy anyára lenne szükségem? Mit tegyek, hogy végre felnőjek?
Néha nagyon gyerekesen tudok viselkedni. Játszmázok, kiutálom a párom, hülyére veszem, az őrületbe kergetem. Utána egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért csináltam, mennék vissza hozzá bocsánatot kérni, de ez nekem is egyre nehezebb és neki is egyre nehezebb megbocsátania.
Annyira hiányzik. Talán nem is egy barátnő, csak valaki, akihez csak hozzá tudnék bújni. Aki mindig ott van nekem és akihez mindig tudok szaladni. Ha belegondolok, ez pont olyan, mint egy anya-gyerek kapcsolat. De én többet is akarok, mint bújni, többet, mint, hogy védelmezzen. Szerelmet, szexualitást, kizárólagosságot. Azt akarom, hogy csak én létezzek neki? De hát ezt nem várhatom el. Ez feszültséget kelt bennem. Egy érett nő kell, 40-es, 50-es, vagy ki tudja, még több. Átölel, segít, védelmez, én leszek az ő pici fia? Nem! Én egy felnőtt férfi vagyok, hagyj érvényesülni! Tudok magamra vigyázni! Egyedül akarom csinálni! Nem kell a kötöttség, nem kell semmi!
A párom velem egyidős, és tudom, hogy nem várhatom el tőle, hogy az anyám legyen. Azt hiszem, ez is frusztrál. Talán a gyerekkoromban gyökerezik a probléma, anyámmal való kapcsolatban. Meg kell, hogy mondjam, elég különleges volt, de ezt a szó negatív értelmében kell érteni.
Nem tudom feladni a játszmát, a másik szivatását, mert az olyan lenne, mint ha feladnám a harcot és veszítenék. Ki kell állnom magamért! Csinálom, mert ezt érdemled. Persze nem mondom meg neked, inkább sunyi módon, szavaim, mondataim mögöttes jelentésével azt adagolom beléd, hogy nem jól viselkedtél, elhanyagoltál, nem törődtél velem. Érezd, hogy egy szar alak vagy. Velem senki sem törődik, engem mindenki csak kihasznál, sajnáljatok engem! Ha felveszed, még tovább játszmázok, hogy érezd, hogy mit tettél velem. Ha leteszed, szar alak vagy, mert nem törődsz velem. Elhagylak! Megcsallak! Keresek majd valaki mást! Nehogy azt hidd, hogy csak téged tudlak megszerezni! Én egy jó pasi vagyok, csüngenek rajtam a nők! (Nem.) Aztán rájövök, hogy mekkora hülyeséget csináltam. Ezt így nem folytathatjuk, szakítsunk. Te jobbat érdemelsz nálam. Egy szar alak vagyok. Én vagyok a szar alak. Írok a barátnődnek, megírom neki, hogy beszéljen rá, hogy nincs értelme folytatnod velem. Keverem a szart, csak hogy legyen végre valami. A dráma, az kell.
Egy pszichológus segíthet? Az a helyzet, hogy járok pszichológushoz. Egyre kevésbé érzem úgy, hogy segítene. Váltsak pszicholgust? Már megtörtént.
Szóval a kérdés a címben olvasható.
válasza: válasza: válasza:A játszmázást már nagyon jól felismerted, ez is egy eredmény.
Az önismeretedet kell nagyon fejlesztened, hogy meg tudj állni, amikor észleled magadon a jeleket. Hogy felfogd, nem leszel rosszabb, nem fogsz belehalni, nem leszel vesztes, ha nem gyakorlod a sunyiságaidat.
Sajnos amíg te nem változol, kinyírsz mindenkit magad mellől. Szóval hajts rá, merj veszíteni, zuhanni, mert ez is az élet része. Úgy leszel egyensúlyban magaddal, ha ezt is felvállalod és ráérzel, hogy ezek a "veszteségek" inkább erőssé, tisztábbá, emberségesebbé tesznek.
válasza:Olvasd el a Mérgező szülők című könyvet (neten megtalálod).
Ha akarsz, változhatsz. Másban kellene kiélned és levezetned ezt, amit most a párodon élsz ki. Rossz irányba fordítod ezeket az energiákat, és a baj ebből van. Egy szál gyufával meg lehet gyújtani egy mécsest, de fel lehet gyújtani a lakást is. Talán a minta is rossz volt, amiben felnőttél, van ilyen, de tudsz magadon segíteni, ha igazán akarsz.
#2: Köszi, esetleg valami konstruktív megjegyzés, vagy menthetetlenül hülye vagyok és lőjem fejbe magam?
#3, #4: Nektek tényleg köszi, ezek hasznos válaszok. Az a gond, hogy amikor benne vagyok, nem vagyok hajlandó kijönni belőle, sőt, úgy érzem, hogy akkor találtam meg igazán magam. Akkor úgy érzem, határozott vagyok, kiállok magamért és semmi és senki nem állhat az utamba. Egy egyszerű vitát és félreértést is véres harcként, csataként fogok fel, amit meg kell győzni, le kell győzni a másikat. Úgy érzem, hogy egyedül bármire képes vagyok és senki se mondhatja meg, mit kell csinálnom. Pont, mint az anyám. Csak épp nem tudom, hogy mit akarok, ezért kell a másik is. De a másik nem kell, mert egyedül csinálom. De kell, hogy segítsen. Semmi sem jó. Ha enged, nem jó, ha nem enged, az se jó. Mint a kisgyerek. Mindig mást akar, és mindent egyszerre. Ha meg nem csinálják, amit akarok, akkor jön a retorzió. Hiszti, játszmák, bármi, amitől a másik úgy érezheti, hogy megsemmisül.
#4: Neked külön köszönöm a könyvet, ez nagyon betalált, el fogom olvasni. Ha tudnék, most tíz zöld kezet is adnék neked, de be kell érned eggyel. :)
Komolyan mondom ez fantasztikus!
Hogy egy játszmázó felismeri magát, és dolgozik magán , abba akarja hagyni!
Hogy ismerted fel? Nem voltál elégedett?
Azt hittem h azon a felén az illető jól érzi magát.
Hasonló típusú férjem volt. És a gyerekeink kapcsán még mindig kapcsolódom hozzá.
Iszonyat ami folyik néha.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!