Szerintetek ezt megbeszélhetném a párommal? Nem bántó?

Az exem fizikailag soha nem bántott, de lelkileg napi szinten, totálisan földbe döngölte az önbecsülésem, minden nap órákat sírtam miatta. (Eleve nem volt sok önbizalmam, gyerekkorom óta rengeteget bántottak így.)

Szerencsére annak vége lett 2 éve, és most van egy csodálatos párom, aki törődik velem, és szeret. Azt tudja, hogy kicsit még érzékeny vagyok (bár rengeteget javultam lelkileg azóta), ha csak egy picit is úgy tűnik, mintha mérges lenne rám, akkor hajlamos vagyok elsírni magam. Persze ilyenkor nem mérges, és egyből megvigasztal és szeretget, csak hát ha valakinek rossz napja van, és kicsit morcos, akkor hajlamos kicsit morcos arccal válaszolni kérdésekre, stb. Na, ilyenkor ugyanolyan arcot vág, mint az exem, mikor engem szidott... Teljesen tisztában vagyok vele, hogy a páromnak nem velem van baja, soha nem bántana, és nagyon szeret, ilyenkor mégis eléggé felkavar, és sokáig rosszul érzem magam..

Azt tudja, hogy a sok bántás miatt vagyok érzékeny, ez azt mondja, nem zavarja, majd javulni fog (valóban rengeteget javult már), de ezt nem mondtam neki, hogy ugyanolyan arcot vág, és ez megijeszt... Szerintetek elmondjam neki? Nem hangzik úgy, mintha az exemre gondolnék állandóan? (Magára az emberre max akkor szoktam gondolni, ha kifejezetten róla van szó, szóval nem ő jár a fejemben állandóan)

Hálistennek nem sokszor fordul elő, akkor viszont nagyon rossz, és nem tudom, hogy nem lenne-e esetleg bántó, ha ezt elmondanám neki. Ti mit gondoltok?