Háztartásbelinek lenni, mint életcél?

Én eddig csak megatívumot véltem benne felfedezni. Persze amíg tartott az újdonság varázsa, addig tetszett, hogy minden időmet én osztom be, nem kell kapkodva takarítanom meg főznöm, meg milyen jó már, hogy nem kell dolgoznom. Aztán ahogy szép lassan telt az idő, beleuntam. Mindig ugyanazok a monoton napok, semmi új inger nem ért. Ugye ilyenkor jönne az, hogy legyen az embernek hobbija, de amik engem érdekelnek, azok mind pénzbe kerülnek, a páromtól meg nem szívesen kértem volna ezekre, így maradt az, hogy inkább maradtam a négy fal között. Viszont így meg unatkoztam és beteges féltékenység lett rajtam úrra, mert minden gondolatom a barátom körül forgott, egyszerűen nem volt mivel foglalkoznom, egyedül ő volt. Meg idővel nem tudtuk megbeszélni a gondokat se, mindig jött a "ha nem tetszik valami, el lehet menni" dumával, elvárta volna, hogy csendben legyek és sose legyen egy rossz szavam se, mert hogy ő eltart, akkor legyek boldog. Az is rossz volt, hogy velem sosem történt semmi, nem volt mit elmesélnem neki, meg senki másnak sem. Maga a tudat is elég zavaró volt, hogy nincs keresetem, olyan félembernek éreztem magam.

Nem ajánlom senkinek, eléggé fel tudja emészteni az embert az örökös unalom és félelem, hogy na ugyan melyik veszekédés vagy vita után lesz kidobva egy fillér nélkül.

Az én férjem is szeretné ha itthon lennék,hogy többet pihenjek stb...viszont én szeretek dolgozni,kimozdulni,emberek között lenni,amellett hogy egyébként már van 2 gyerekünk. Elfogadta a döntésem ennyi nem ragoztuk túl a témát.

DE!! Szépségiparban dogozom. A vendégeim között akad jó pár megcsalt nő,de olyan is akit ver a férje....és nagyon sokan azért nem válnak mert nincs hova menniük,nincs pénzük,egyedül nem tudja eltartani a gyerekeit stb. Teljesen ki vannak szolgáltatva,a férj pedig tisztában van azzal hogy azt tehet amit akar mert az asszonynak nincs választása.

Tehát én amellett vagyok hogy egy nőnek is legyen munkája,járjon emberek közé,legyen saját pénze,és ne csak otthon robotoljon 0-24ig.

Lehet hogy a nők máshogy látják a háztartásbeliséget mint mi férfiak. Sok nőtől hallottam hogy nem akar unalmasan vagy függőségben otthon lenni.

A mai napig cseng a fülemben a már elhunyt édesapám jó tanácsa: Aki időt nyer az csatát nyer. Vagyis ne munkahelyen csesszek el életemből napi 8 órát mert a munkahely nem az enyém és nem is lesz az enyém. Hanem a saját életemmel törődjek otthon. Míg élek nem felejtem el a tanácsát mert nagyon bejött, két találmányom is született az otthoni nagy szabadságban és ez munkahely mellett teljesen elképzelhetetlen lett volna.

Vagyis attól hogy otthon vagy, nemcsak dolgozhatsz odahaza hanem igazi karriert szerintem csak úgy lehet építeni ha otthon van valaki és egy percig sem veszik el a figyelmét munkahelyi gondok. És amit létrehozol azt a gyereked örökölheti is.

Az 1948-as államosítások ennek a háztartásbeliségnek épp az ellenkezője volt. És a történelem során abban még senki sem lett öngyilkos mert élnie kellett otthon a gazdagok szabad életét, de abban igen amikor 1948-ban elvették a családok saját megélhetési forrását és rabszolgák lettek. Ezért egy kicsit értetlen vagyok a hölgyekkel amikor nem vetik rá magukat a háztartásbeliség óriási előnyeire. Mivel ez maga a gazdagság, számos ember vágya. Lehet lovagolni, szarvasgombával beoltott tölgyerdőt telepíteni, stb.

Olyan orszagban elek ahol gyes gyed sincs igy szules utan 16 hettel szaladhatsz vissza dolgozni.

Az en ferjem ezt nem akarta igy 8 honapig otthon voltam a gyerekkel.

Oszinten 4 honap utan rohantam heti 3x par orara nyelvet tanulni.

A munka szamomra orom kihivas elosmeres

Amig a gyerekek kicsik voltak heti 3 napot dolgoztam most ujra heti 4 napot szuper