Ha valaki túl féltékeny, gyakran (állítólag ennek hatására) megcsalja a másik őket. Mi ebben a logika?

Ez olyan mint a szülői szigor vs tindzsérek. A szülő félt és tilt. Ez a kamaszra súlyként nehezedik és keresi a kitörési lehetőséget. Ezért van az, hogy tilts meg valamit és megteszem. Minél nagyobb a fojtás, annál nagyobb az igény a kitörésre.

A féltékenységgel is ez van. Minál jobban szorul a hurok, annál jobban keresi az egérutat.

Itt a bizalom hianya a problema az orokos gyanusitgatas, csekkolgatas, ellenorizgetes es az illetonek elege lesz es eljut arra a pontra h "basszus elegem van a gyanusitgatasbol akkor legalabb legyen igaza, ha mar egyebkent is azt hiszi h megcsalos".

Mondjuk en egyszer voltam Ilyen pasival kb viharos gyorsasaggal el is hagytam, nem birom a feltekenyseget es az ellenorizgetest.

Leírom az én tapasztalatom ezzel kapcsolatban.

Nekem volt egy barátnőm, már azért is cirkuszolt, hogy ha az utcán egy ismerős lány rám köszönt, vagy valaki rámmosolygott, nem is beszélve arról, hogy ő szerinte a telefonom azért van rezgőre állítva, hogy ő ne tudjon az én kis titkos viszonyaimról. Ennyire féltékeny volt, persze semmi alapja sem volt és az összes szabadidőmet vele töltöttem, szóval teljesen kiakasztott ezzel. Mondjuk nem csaltam meg, mert szakítottunk, de elgondolkodtam rajta, mert eljutottam egy olyan pontra, amikor már azon voltam, hogy hónapok óta azért veszekednek velem, mert nem csináltam semmit, de akkor már legyen rá oka is.

Ugyanis az én véleményem szerint, ha a lány azt hiszi megcsaltad, pedig nem tetted meg, csak az ő agyában ez van benne, akkor elkezdesz védekezni, meg akarod magyarázni az ellenkezőjét. Egy ilyen embernek meg ez csak olaj a tűzre, de ha ténylegesen igaza van és meg is tetted és bevallod, akkor lerendezi magában egy idő után és megnyugszik. Tagadással csak állandóan azon fog kattogni az agya.

Persze ez csak az én tapasztalatom, nem biztos, hogy így van minden esetben.

Ypszilon1980

Ezt akár én is írhattam volna, dettó ugyanilyen barátnőm volt egy ideig, és pont ilyen gondolatok forogtak a fejemben. Nem akartam megcsalni, inkább elhagytam, de az sem ment olyan könnyen, mert egy ideig még zaklatott, cs.szegetett, hogy most aztán csajozhatok, d.ghatok jobbra-balra, szerinte úgyis mindig ezt akartam csinálni. Mikor mondtam neki hogy már mással vagyok, akkor egyszerűen lenyugodott és szép lassan eltűnt az életemből...

Szerintem is így van, ez egy önmagát beteljesítő jóslat. Addig-addig mondja a másik, addig szekálja, míg az illetőnek elege lesz és azt mondja: Bameg! Ha már ennyit szekálnak vele, legyen már alapom.

Nekem egyszer volt ilyen palim, aki mág bántott is egy idő után, annyira féltékeny volt. Egy idő után sehová nem mehettem, semmit nem csinálhattam, hiába hívtam őt is, hogy nyugodtan jöjjön velem, nézze meg, h nem pasikkal, hanem a barátaimmal vagyok. Én ugyan nem csaltam meg (mert addigra már valahogy elegem volt a pasikból és egy is elég volt), de értem, hogy mások miért csinálják...