Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mekkora kompromisszumot lehet elfogadni egy párkapcsolatban?
Mit gondoltok, egy egészséges párkapcsolatban hogy működik ez a dolog? Ki hogyan éli meg?
Mennyire nehéz/könnyű elfogadni a kompromisszumokat, és mi az a határ, ami után már önmagunk feladása forog kockán?
Köszi a válaszaitokat előre is.
Nálunk pl a takarítás megosztása kompromisszumon alapult. Ez is fontos szerintem, de ebben mindketten rugalmasak voltunk. A pénzhez való hozzáállásunk, illetve család tervezés mindkettőnknek kritikus fontosságú volt, ebben nem lehetett volna változni, szerencsére nem is kellett.
Szóval szerintem addig jó, amíg nem kell feladnod önmagad, illetve a neked fontos dolgokat. Valamennyire mindig kell majd alkalmazkodni a másikhoz, de az a lényeg, hogy ez ne fontos kérdésekben legyen. Tökéletes kapcsolat nincs. :)
Hát ezek (ki takarít) elég kis kompromisszumok ahhoz képest, amiket nekem kellett volna kötni a barátommal.:)
A vallása (muszlim) mögé bújva akarta megszabni, hogy mit vehetek fel és mit nem. Mindezt úgy, hogy a barátnője vagyok egyelőre. De ha a felesége lennék, ilyet akkor sem tehetne.
Streccs, rövid és testhezálló ruhák kilőve, bikini szintén, váll és nyak takarása. Amit engedett volna, hogy nem kell fejkendőt hordanom.:)
Meghatározta volna, hogy kivel beszélhetek, mikor mehetek és hova, milyen munkát vállalhatok, stb. stb.
Ez így már elég megalkuvás szagú sztem.:)
#12 az nem megalkuvás, az önfeladás, illetve a te bedarálásod.
Bizonyos távolságon túl keresni se érdemes a kompromisszumot, hiába, hogy mindig azt mondjuk, az a jó.
Jó, ha értelmes, meg lehetséges.
Az, hogy te mostantól senki leszel, - vagy nem az nem osztható meg, mint a porszívózás. Az se hogy legyen házasság, legyen gyerek..
Tökéletes összhang meg nincs. Nem vagyok skizo... de néha magammal se értek egyet :D
15:
Nem könnyű, az biztos. Egyetértek azzal, amiket írtál. Amúgy sokszor én is ellentmondásba kerülök önmagammal.:)
#12, nekünk ez nagyon súlyos - neki bizonyára természetes.
"Meghatározta volna, hogy kivel beszélhetek, mikor mehetek és hova, milyen munkát vállalhatok" - szóval ettől kezdve nem leszel szabad ember, hanem valakinek a tulajdona.
Ez már eleve is sok (sokk), - de hol a kompromisszum?
A ő oldala? (költői kérdés, tudom)
17:
Én tiszteletben tartom, hogy ő muszlim, vagyis teljesen másképp gondolkodik, mint egy európai férfi. Nem várhatom el tőle, hogy vágjon jó képet ahhoz, ha a leendő felesége rövid szoknyában és mélyen kivágott felsőben mutatkozik mellette. Valahol kell a kompromisszum, amit én elfogadnék, de csak az öltözködés terén. (Amúgy nem öltözködök kihívóan egyáltalán, távol áll tőlem amúgy is, de neki még az is sok néha, ha szűk farmert veszek fel, abból pedig nem engedek.)
Az, hogy meghatározza, kivel beszélhetek és kivel nem, lehetnek-e fiú barátaim vagy sem, milyen jellegű munkám lehet, és milyen nem, hova mehetek és mikor, na, ezekből nem lehet engedni kicsit sem, itt már sérülne a személyiségem is.
Vele az a baj, hogy minden nap harcolnom kell a kis szabadságomért.:(
Hogy ő milyen kompromisszumra lenne hajlandó?
Semmilyenre. Mivel úgy gondolja, én költözök oda hozzá, én fogadjam el a körülményeket. Neki az a kompromisszum, hogy megengedni, ne kelljen fejkendőt hordanom, elmehessek dolgozni, stb.:)
Hát sajna ez van.
Neki az a minimum, hogy te, mint személyiség megszűnsz, ő meg marad, ahogy van, mert az jó.
Jó garancia ez egy teljesen boldogtalan élethez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!