Meg lehet menteni ezt a házasságot? Mit tennétek még a helyemben? 20/L (kicsit hosszú lett, de légyszi olvassátok el)

A párommal kb fél éve vagyunk házasok, anyósoméknál lakunk egyelőre, mert még nincs pénzünk külön költözni. A párom, mióta összeházasodtunk, egyre jobban távolodik elfelé tőlem, kezd elhidegülni. Az ágyban és az életben egyaránt. Úgy érzem, semmibe vesz. Sokszor, mikor valami baja van, vagy később ér haza, a szüleinek szól, nem nekem, és ha nem vagyok ott a szüleivel és felhívom, hogy miújság, akkor: "Ja, akkor anyuékkal nem beszéltél, nem hallottad?" Ez nekem nagyon rosszul esik, hogy a szüleinek szól elsőnek és esze ágában sincs a feleségének is szólni, mert ugye a szülei fontosabbak mint én... Ez már nem először fordul elő. Mikor itthon van, akkor mindig fekszik a tv előtt, vagy alszik, nagy ritkán rá tudom venni, hogy foglalkozzon velem, vagy csináljunk valami közös programot, de a haverjaira mindig van ideje, hozzájuk sohasem fáradt. Ezekből is érzem, hogy elhanyagol, nem kicsit. Többet érdemelnék tőle. pedig tőlem mindent megkap, minden téren, úgyhogy nem lehet az az ok, hogy nem. Sokszor visszautasít az ágyban is, mert ő fáradt.Van amikor tényleg az, de akkor mibe fárad el, amikor egész nap a tv előtt fekszik, vagy mászkálgat a haverjaival?? Csak nekem fáradt. Nem nézek ki rosszul, akinek bemutat, mindenkitől azt hallom vissza:"Milyen szép feleséged van." úgyhogy ezzel a részével sincs gond. Sokszor sírhatnékom van az idegességtől, hogy ilyen és hogy milyen lesz még később. Már beszéltünk nemegyszer erről a témáról, de még nem látom a változást a mai napig sem. nagyon hiányzik az, ahogy régebben rám nézett és hogy akkor mennyit foglalkozott velem, és mostanában szinte semmit. Nem értem miért viselkedik így és hogy nem veszi észre saját magát.