Melyik a fontosabb: én vagy a párom?

Lassan 2 éve vagyok együtt egy fiúval, sokat vagyunk együtt, de mikor épp nem, akkor én a hobbimat más fiúkkal űzöm. Ez azért van, mert a közelben egy lányt sem érdekli ez a hobbi-tevékenység, egyedül viszont már unalmas. Engem boldoggá tesz, hogy másokkal lóghatok és együtt csinálhatjuk azt, amit szeretek (semmi intim dolog :D ). Szóval csupán haveri szint van más fiúkkal köztünk. A párom azt mondta, nem bánja, ha velük lógok, menjek nyugodtan - ismeri is őket egyébként. Én mégis azt látom, hogy rosszul esik neki...főleg mikor látja, mennyire jó kedvem lett attól, hogy velük lógtam. Eszembe jutott, hogy inkább nem találkozom más fiúkkal, de akkor nem lenne teljes az életem, ráadásul lánybarátom csak 1 van, ő meg ritkán ér rá velem lenni, pedig igényem lenne a társasági életre. Mégis mit tegyek, hogy a párom és én is boldogok legyünk? Hogy barátkoztassam meg a ténnyel, hogy ezek a fiúk az életem részei? Teljesen megértem egyébként, mert én utálnám, ha más lányokkal találkozgatna - szerencsére nem szokott.

22/L