Megkockáztassam-e hogy leégetem magam a régi ismerőseim és az egész családom előtt, azért mert nem tudom ki verni a fejemből?

Van egy fiú, akit nagyon rég óta ismerek, szinte együtt nőttünk fel, mivel a szüleink jóban voltak és gyakran összejártak. Ők hárman vannak fiú testvérek én meg egyedül lány, de ez akkoriban, mikor kicsi voltam nem jelentett akadályt, nagyon jól elvoltunk, többször is elmentünk együtt nyaralni.

Azután mikor kicsit idősebb lettem, elköltöztünk egy kicsit messzebb és valahogy a kapcsolat is megszűnt ezzel a családdal. Nem jártunk hozzájuk kertipartikra mint régen.

Végül jó pár év után tavaly ismét eldöntötték, hogy támasszuk fel a régi barátságot és menjünk együtt nyaralni. Nekem nem nagyon volt kedvem hozzá, hiszen már nem ismertem őket, és pont akkor nem találkoztunk sokáig, amikor a legtöbb változáson mentünk keresztül. Egyszerűen nem tudtam mit szóljak hozzá, hogy most megint együtt megyünk nyaralni, ráadásul azt hallottam, hogy ők inkább kihagynák a szülőkkel való nyaralást és otthon maradnának.

De aztán mégiscsak mind ott voltunk. Ismét együtt nyaraltunk. És amikor sok év után újra találkoztam velük, rögtön (hogy költőien fogalmazzak) megdobbant a szívem B. láttán, amint egymásra mosolyodtunk köszönéskor. Annyit változott és mégsem változott semmit.:)

A nyaralás jól telt, de valahogy mégsem sikerült ugyanúgy viselkedni velük mint régen, mert olyan sok minden történt azóta és teljesen megváltoztak. Az viszont kiderült hogy B-nek hasonló az érdeklődési köre mint nekem. Gyakran viccelődött velem,cukkolt de ennél több nem történt, igazán még a régi barátság sem tért vissza és csak akkor vettem észre, hogy tulajdonképpen mennyire tetszik nekem mire vége lett a nyaralásnak.

Ezután nagyon ritkán láttam, bár ha átmentünk hozzájuk mindig foglalkozott velem vagy csak ott ült mellettem amíg ott voltam. Igazából léphetett volna valamit ha akart volna, de nem csinált az égvilágon semmit, pedig nem az a félős típus. Szóval én nem tudom ki verni a fejemből ő meg simán. De nem akarom ennyiben hagyni.

Ami igazából zavar az az, hogy eleve gáznak tartom ha egy lány nyomul rá egy fiúra, de mi van ha a családod barátai a szülei? Még sokkal rosszabb. Például elhívhatnám egy koncertre,vagy elmehetnék az ő egyik koncertjére is de nem merem, mert abból lejön, hogy mit érzek és nem bírnék többet a szemébe nézni sem neki sem a családtagjainak, ha nemet mondana. Annyira régen ismerem őket.