Elfogadható e/belefér e, hogy tőlem vár engedélyt, biztatást, arra hogy mással lehessen? (Bővebben lent. )

3 éve vagyunk együtt, komolyabb veszekedéseink, problémáink nem voltak. Mindketten egyetértettünk benne, hogy mennyire összeillünk, hozzám akar jönni feleségül, tőlem akar gyereket, mellettem akar megöregedni, a szex is jobban működött mindkettőnknek mint korábban bárki mással stb. Aztán telt-telt az idò, és most nemrégiben beütött a válság. Azt mondja nem érzi jól magát, nem boldog, túl fiatal ehhez az egészhez, nem kíván már és nem tetszem neki úgy, mint régen, nem tudom megadni neki, amire szüksége van. Ez pedig nem más, mint a kalandvágy, legfőképp a szex másokkal. De közben ragaszkodik hozzám és tartja, hogy amiket korábban mondott, azokban most is hisz és, hogy márpedig mi együtt leszünk egyszer, csak ezt nem most akarja. Gyakorlatilag azt várja tőlem, hogy áldásomat adjam rá minden fájdalom és ellenérzet nélkül, hogy mással legyen, nézzem el neki és közben próbáljam én is jól érezni magamat valahol, valahogy. Megmondtam neki, hogy ha két ember szereti egymást, akkor nem külön utakat járnak, hanem együtt akarnak csinálni mindent és nem majd egyszer valamikor, hanem mindig most. Megmondtam, hogy számomra legfontosabb dolog egy kapcsolatban a hűség és erre sem tudnék másképp tekinteni, mint megcsalásra. Megmondtam, hogy feltétel nélkül szerettem és szeretem mindig, sokmindent el tudok nézni, megbocsátani, de ez nem az a kategória. Mondtam neki, addig tudom elnézni ezeket a dolgokat, amíg csak szavak szintjén van, ha tettlegességig fajul a helyzet, soha nem fogok tudni úgy nézni rá, részemről megszűnik a bizalom, részéről a tisztelet irántam, s a kapcsolatunk iránt. Szerinte túllihegem és hogy ha ennyire szeretem, meg kéne tudnom bocsátani neki és hogy a feltétel nélküli szeretés az lenne, ha engedném, hadd menjen mégha úgy is gondolom, vagy kiderül, hogy hülyeséget csinált és végül visszavárnám, hogy én akkor is szeretem. Úgy érzem abszurd dolgokat kér és hogy ez egy hatalmas önzőség tőle, ilyen dolgokat elvárni, mikor elvileg szeret meg velem akar megöregedni. Őt viszont ez felbosszantja, idegesíti, majdhogynem megharagszik rám érte, hogy értetlenkedek és nem értem meg, amit mond, kér, akar. Csak én vagyok ilyen régimódi, csak én érzem úgy, hogy nagyon nem fair, amit tőlem kér, elvár? Csak szerintem, nem elvárható a másiktól, hogy rúgja fel az értékrendszerét, változtassa meg a gondolkodását, a dolgokról, kapcsolatunkról kialakított közös képet? Tényleg én lennék, aki rosszul gondolkodik azzal, hogy azt szajkózza, ezzel a kapcsolatunk halálos ítéletét írná alá?