Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bepunnyadt a párom, mit tegyek?
4 éve vagyunk együtt, az elmúlt 3 évben súlyos anyagi gondok miatt nem jártunk el sehova, mindig otthon ültünk és filmeztünk vagy hasonlók. Most viszont megy a szekér, én mennék bulizni, világot látni, fesztiválokra, strandra meg mindenféle király helyre, de ő nem akar. Egyszerűen semmi nem hozza lázba, csak az evés, az alvás meg a tévé. Már kezdek megkattanni, barátaim nincsenek akikkel mehetnék, csak fiú haverok, de velük meg nyilván nem fogok, nélküle meg úgyse érezném jól magam.
Ha nagy ritkán sikerül elrángatni valahova, mindig későn érkezünk, mert ő délig alszik, 5 percenként abba kell hagyni mindent mert cigiznie kell, és már megőrülök. Nem tudom élvezni az életet, nem érzem magam szabadnak. Úgy volt, hogy jövőre esküvő, de már nem akarom, hát milyen életünk lesz így, hogy semmi nem érdekli? Eddig bármit léptünk az esküvővel kapcsolatban, mindig én intézkedtem, most már nem fogok, meg akarom nézni, hogy képes-e önállóan csinálni valamit, vagy ez se érdekli.
Úgy érzem, ráerőszakolom az akaratomat, pedig csak szeretném végre jól érezni magam. Az egész életem egy nagy nulla volt eddig, sose volt semmire pénz, meg a szüleim nem is engedtek el sehova. Most akarom élvezni, ő meg gyereket akar, de arra most semmi pénzért nem venne rá, hogy szüljek neki, mikor meg se próbál engem boldoggá tenni.
Nagyon ki vagyok már borulva. Nem akarom hogy a csicskám legyen, nem akarom hogy mindent csak azért tegyen meg mert kihisztiztem, de ha nem hisztizek, ő fél napot a számítógép előtt ül, fél napot meg dolgozik, és semmi más.
Mindenhez csak kifogásokat keres. Nem tudom már mi legyen, de így őszintén szólva nem szívesen maradok vele. Mindig is arról álmodtam, hogy ha majd dolgozom, olyan párom legyen akivel együtt meghódítjuk a világot, élvezzük az életet, kirándulunk, stb. Lehet, hogy nem ő az igazi? Vagy tényleg ennyire önző vagyok? Tényleg ki vagyok borulva, és vannak más gondok is, csak azt most nem akarom ebbe a témába belekeverni.
Sajnos nincs hová mennem. A szüleim messze laknak, nem tudnék bejárni dolgozni, és az albérletek olyan drágák hogy egyedül egyet se tudnék fenntartani. Barátaim mondom, nincsenek. Totál kilátástalan a helyzet. Se így, se úgy nem jó. Vissza tudnék költözni a szüleimhez, de egy ótvar kis faluban laknak ahol még nappal se tanácsos egyedül végigmenni az utcán, és sehol semmi munka. Ahhoz fel kéne mondanom a mostani munkahelyemen, de utána meg hol keressek, ha a szüleim környékén nincs semmi?
Szóval nem tudom, mit tegyek. Úgy érzem, szeretem, akarok érte harcolni, de szerintem ő nem akar értem, és ez nem férfias, így már nem tudok felnézni rá. Nagyon rossz ez így :'(
Először azt írtad, hogy megy a szekér, szóval anyagi gondok nincsenek. A pasid keres jól?
Ha mindketten mást akartok, akkor nem érdemes közös jövőt tervezgetni. Vagy ha szeretitek egymást, akkor kompromisszumokat kell kötni. De ez csak úgy derül ki, ha megbeszélitek a dolgot. Le kell ülni vele, és nyugodtan, higgadtan elmondani neki mindent.
Jó, akkor ne beszélj vele, hanem lépj!!!
Stabilan, viszonylag jól keresel, ennyiből már lehet albérletet vagy legalábbis albérlőtársat találni. Csomó erre a célra létrehozott weboldal van...
Szerintem azt csak te gondoltad úgy, hogy az anyagi problémák miatt ragadtatok le a tv-nél, neki meg az a természetes.
Az meg nem jó, hogy nincsenek barátaid, a rokonságod messze, szóval ő az egyetlen ember - persze, hogy rá vagy szorulva, ő meg ezt tudja, és nem fogja megváltoztatni az életfelfogását (nem is nagyon lehet) miattad.
Nem ő az igazi- az jó meglátásod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!