Távkapcsolatban élünk a párommal, aki panaszkodik hogy nem törődöm vele. Mi a teendő?

En is tavkapcsolatban elek (vagy valami olyasmi :D). En abbol erzem, hogy torodik velem, hogy sokszor ram ir nap kozben, ha este pont nem beszelunk, akkor is feljon elkoszonni tolem, lelkesen es surun szexchatel velem, kuldott mar nekem kezzel irt levelet a postan, meg lehet vele beszelni azt is, ha faj valami, sokszor bokol, udvarol, kitartott mellettem, amig korhazban voltam (vagyis nem abrandult ki belolem a fobiam miatt = elfogad ilyennek) stb.

Szoval azert van vagy millio dolog, amivel erzekeltetheted, hogy fontos neked. Az en baratom igy csinalja es egyaltalan nem erzem elhanyagolva magam mellette akkor sem, ha fizikailag nincs mellettem. :) ezen kivul en a baratnod helyeben orulnek, ha a szulinapomra/nevnapomra is kuldenel valami aprosagot, en peldaul csokit meg kepeslapot fogok kuldeni, amit kezzel diszitett dobozba rejtek - szoval ezt is meg lehet oldani ugy, hogy szemelyes legyen, annal jobban esik. :)

Beszelgessetek Viberen/Whatsappon is! Ennel tobb tippet mar nem tudok adni. :D

23N

Mit takar a távkapcsolat? Távolság..., milyen időközönként találkoztok?

Ugyan nálunk is közös döntésen alapult a távkapcsolat, mivel külön megyében laktunk és összejöttünk. De egy idő után kezdett kevés lenni, és akármennyit hívott, az sem volt elég, mert elregéltük egymásnak vele mi történt, velem mi történt, beszéltünk ami éppen eszünkbe jutott, de ez még mindig nem volt elég, hát főképp nekem. Mert nem volt közös élmény hétközben, egész héten arra vártam, hogy találkozzunk és legyen. Sokszor mondtam neki, zavar, hogy beszélgetés közben nem látom milyen arcot vág, mert amikor komoly dolgokról beszéltünk, nagyon nem volt mindegy, hogy nem látjuk egymást, abból sok mindent leszűrni.

Sok évig nem jó távkapcsolatban lenni, ha szeretitek egymást, vágytok egymásra és nem elég a heti 2 nap. Nem tud fejlődni a kapcsolat.

Ez a szomorú igazság.

Lehet, hogy neki már nem megfelelő ez az állapot, csak nem meri mondani.

Én távkapcsolatban vagyok, és naponta RENGETEGET beszélünk az érzéseinkről - fáj, hiányzik, örülök, hogy van, minden apróságot, ami épp ér minket, megosztunk a másikkal.

Filmet nézünk este - egyszerre indítjuk, és közben kommenteljük, csillagokba tett üzenetekkel *átölel, megpuszil, reszket félelmében...*.

Sokkal intenzívebb így a kapcsolat, mint az előző volt, ott gyorsan jöttek a szürke hétköznapok, meg minden, itt alig várjuk, hogy lássuk egymást.

Jó, egyébként én is el-elgondolkozok, hogy jobb lenne hagyni az egészet, de közben megszakad a szívem erre a gondolatra, mert rengeteget adunk egymásnak, és végre megtaláltam a lelki társamat. :)