Otthagyjam az 5 éves kapcsolatomat, egy másik férfiért?

Azt is figyelembe kellene venni, hogy 15 volt, mikor összejöttek. Egy GYEREK. Egy gyereknek teljesen más igényei vannak egy párkapcsolatban. Most kezdjek magyarázni, hogyan változik, formálódik az ember ebben a korban? Egy 15 és egy 20 éves szinte ég és föld. Egy hónap alatt annyi minden történik, nemhogy 5 év alatt. Abban egyetértek, hogy a kapcsolatokat nem eldobni kell. De neki az első és nem az az ember már, aki volt anno.

Az meg a legnagyobb hülyeség, hogy most 5 évenként fogja cserélgetni a párjait. A hülyeséget beszélik egyesek. Úgy beszélnek, mintha 45 lenne és már a 6. pasin túl.

Ilyenkor az ember vívódik. Mikor megismertem az exem 16 voltam. 17 évesen jöttünk össze. Az elején jó volt, aztán rájöttem: kinőttem őt. Egy idő után már megcsókolni sem akartam. Szex nem volt. Alapból sem szeretem vele lenni "úgy". "Essünk túl rajta" alapon működött az egész, ha mégis összejött. Nem bírtam azt sem, ha hozzám ér, semmit. Vártam, nem szakítottam. Teljesem leépült az egész, csak bántottuk egymást. 6 évig voltunk együtt. Kérdezem én, mi lett volna 30-40 év után??? Bele sem merek gondolni... Mi értelme lett volna, hogy együtt maradjunk? Olyanok voltunk, mint a testvérek, semmi testiség. A gyereket tényleg a gólya hozta volna. Nem bírt vele egy légtérben sem lenni. Belül majd szétmart az egész. De nem szakítottam. Aki olyan okos, hogy azt gondolja mindegy mi van, ki kell tartani, üzenem neki, hogy próbálja ki az ilyen kapcsolatot. Majd megnézem milyen nagy kitartás lesz benne. Lelkileg összeomlik, minden tipusú testi kontaktot elutasít majd, kommunikáció nem lesz, ülnek és bámulják a tv-t, MINDIG, örökkön-örökké!

Nincs is "jobb", mint élő halottnak lenni! N

"Az meg a legnagyobb hülyeség, hogy most 5 évenként fogja cserélgetni a párjait. A hülyeséget beszélik egyesek. Úgy beszélnek, mintha 45 lenne és már a 6. pasin túl. "

Nem! Nem 5 évente, hanem annyi időnként amennyi időnként kifut a nagy lángolós szakasz, az, ami tényleg csak kémia. Utána jön minden kapcsolatban az a rész, hogy "tudunk e egymással kezdeni valamit", hogy energiát kell fektetni a kapcsolatba, hogy már nem magától értetődő, hogy ha együtt vagyunk, akkor az önmagában elég, az jó.

Az emberek egy része megtanulja ezt kezelni, egy másik része meg minden kapcsolatában elkezdi hiányolni a lángolást, és egyfajta endorfin szörfösként száll kapcsolatról kapcsolatra, mert a kezdeti lángolást keresi, az pedig sosincs meg egy 3-4-5-6-7... éves kapcsolatban.

És, hogy ez mennyire nem hülye találmány, konkrétan ezzel komolyan foglalkozik a mainstream pszichológia (nem csak bugyuta női magazinok önismereti cikkei), mivel a probléma napjainkban igencsak felerősödött azzal, hogy soha ilyen könnyű nem volt kilépni egy kapcsolatból (akár formális házasság, akár csak "járás"), viszont az ilyen ember is érzi, hogy valami nem jó, hogy nem boldog, egy idő után az értelmesebbje belátja, hogy sosem lesz normális kapcsolata, ha mindig ugyanezt az utat járja be.

#13 De ő nem 25 volt, hanem 15. Most komolyan elvárod egy 15 éves lánytól/fiútól, hogy esküvőt tervezzen? Ez gyerekszerelem volt. Kiégett. Nem házasságot rúg fel és hagyja ott a gyerekeit.

Amit leírsz, az nem butaság, de ebben az esetben nem helyálló. Egy dolog, hogy jön a megszokás, de teljesen más, mikor a párodhoz annyira vonzódsz kb., mint a testvéredhez. (Direkt ilyen példát hoztam fel) Az a probléma, hogy mindenkit egykalap alá veszel, aki kilép egy kapcsolatból, miközben millió jogos(!) ok lehet rá azon kívül, hogy vágyik az ember az újdonságra. Mikor én szakítottam, férfival beszélni sem akartam. A szextől viszolyogtam. Szóval ne általánosíts!

#14: én is azt mondtam, ha ennek a kapcsolatnak vége, akkor lépjen

Ezzel együtt jó lenne, ha most megtanulná, hogy a következőnek ugyanígy lesz vége, amennyiben a mostani legkomolyabb érve, hogy úgy érzi a szerelem már elmúlt...

Igen, egy 15 éves gyerek nem fog együtt maradni azzal, akit elsőnek választ, ritkán sikerül az embernek, egyszerűen más dolgok a fontosak. De ettől még igaz, hogy a következőt próbálhatja jobban csinálni

#15 Amit írsz akkor sem helytálló ebben az esetben, mert:

1) attól, hogy neked sikerült, miért gondolod azt, hogy a többi embernek is így fog? hogy a többi ember is gyerekkorában találja meg az igazit? hogy a többi ember pont olyan, mit te/ti? miért olyan nehéz elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák? külön személyiség mindenki, nem pedig klón.

2) mit váltogat? nem váltogat semmit és senkit. azért, mert az első nem az utolsó számára, még nem váltogatja a partnereit, nem válogat.

3) szerintem nem helyesen gondolkodsz. nem szabad a saját életedet példamutató példaként kampányolni. te a saját élededet éled, nem másét. nem jársz más cipőjében, nem tudhatod látatlanban, hogy mi az igazság.

4) én is látom, hogy sokan cserélgetik a partnerüket, de te honnan tudod, hogy X vagy Y azoknál az okoknál fogva teszi, amit te felvázoltál? nincs erre szabály sem szabvány.

5) és igen, hülyeség az első mellett kitartani, HA úgy érezzük nem rá van szükségünk. mindenkinek egy élete van. ez nem kísérletezés. lehet a 2. vagy a 3. lesz az igazi. azok sátoroznak le az első mellett, akik tényleg megtalálták az igazit, vagy akik félnek a változástól, kapcsolatfüggők, kényelmesen elvannak a "langyos h*gyban" (mert erre ezt szokták mondani, olvastam erről)!

Csak arra célzom, senkire nem szabad semmit ráerőltetni. Nincs egy általános szabály erre. Az élet utat tör, te sem tudhatod, mit hoz a jövő. Láttam én már tökéletesebb dolgokat is darabokra hullani. Semmire sincs garancia.