Szakítsak vagy ne?

No...

3 éves kapcsolat. Részemről szerelem nuku, testi vágy is kezd kihűlni kicsit, illetve ingadozó. Hol kívánom, hol nem... Bizonytalan vagyok a közös jövőt illetően.

Az eszem maradna, mert nagyon jó társ egyébként, szerintem ritka az ilyen (abból kiindulva, hogy mások mit össze panaszkodnak, alapvető problémáik vannak, amik nálunk azért nincsenek). Soha, de soha nem bunkó, minden bajban, betegségben mellettem állt, feltétel nélkül. Biztos vagyok benne, hogy jobban szeret ő engem, mint én őt :(

Én sokszor nyűgnek érzem, hogy kb 2 óránként hívogat "mizu, mit csinálsz, ja semmit? hogy telik a napod? ja oké, majd hivlak,.puszi" ezt eljátszuk naponta 6x kb. Ha azt mondom neki, ne telefonáljunk már ennyit, mert fölösleges akkor, ha úgysincs konkrét mondanivalónk, megsértődik és lelkiismeretfurdalást akar bennem kelteni egy kicsit, úgy vettem észre. Nem akar tőlem külön tölteni semennyit a szabadidejéből. Nekem meg már picit nyűg ez az egész kapcsolat sokszor, pedig csak hétvégente találkozunk. A lelkem menne tovább, de fosok a kockázattól, hogy nem találok még egy olyat, aki mindenben partner, és ilyen szilárdan mellettem van, mindig mindenben számíthatok rá. Tuti marha jó apa válna belőle, nagyon törekszik az anyagiakat megteremteni, de valami kötődés nálam megszűnt azt hiszem. :( Van értelme ezen dolgozni?