Már harmadjára üt meg. Hagyjam ott?

Már az első után ott kellett volna hagynod.

A szakitást nyilvános helyen beszéld meg vele és semmiképp ne kettesben elővigyázatosságból, nehogy bajod essen és ezt vedd komolyan kérlek.

Hagyd ott, képzeld mire lesz képes később.

Nem te döntöd el, kit szeretsz, de azt igen, kivel vagy együtt.

Engem egyszer megütött a párom, nagyon fel volt hergelődve, és én provokáltam is, feszegettem a dolgot. Nem fájt, nem volt erős, de hibásnak éreztem magam. Aztán egyszer eszméletlenre vert, ököllel, és mint egy tébolyult elrohant, majd még fél évig vekengett azon, hogy majd mi csodálatosan megleszünk. Majd mikor megkérdeztem tőle, hogy ezt ő tényleg komolyan gondolja-e, és szerinte rendben lesz-e az, amikor majd adódik valami probléma, majd azt várom, hogy megkapom-e a következő monoklit a szemem alá. Végül igazat adott. Én nem tudnék már úgy nézni rá, mint azelőtt. Ha ez a sztori igaz, akkor nem értem, te hogy vagy képes látni benne a férfit, és félelem nélkül újra hozzábújni? Hogy nem tört el benned az a bizalom, ami egy párkapcsolathoz kell?

Írok privit. Ugyanezt èltem át, szintèn fèltèkeny volt mindenkire. 8,5 èv után szakítottam pontosabban el is váltunk. Pedig nekünk Közös gyerek is van. Sokkal jobb mióta elváltunk :)

Ott ne hagyd. Várd meg amíg akkorát üt, hogy ottmaradsz. Sőt szüljél neki legálabb 3 gyereket, hátha falhoz csapja őket is néha ha sírnak.

Nincs olyan családtagod aki tudna segíteni? Cuccod összepakolod, számodat lecseréled. Valakivel elmész és közöld vele hogy vége. De egy darabig ne mászkálj egyedül, főleg ne sötétben, kihalt helyen.