Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogosan hibáztat mindenért engem a barátnőm? Megmenthető még a kapcsolatunk?
2 éve vagyunk együtt, nagyon szeretem őt, de még fiatalok vagyunk (21/L és 23/F).Kb 4 hónapja egy eljegyzési buliban mindketten kicsit bepiáltunk, aztán szexeltünk, viccesnek gondoltuk, hogy a szájjával húzza fel a gumit, de nem volt valami jó ötlet, mert a végén kiszakadt. Kb.15 óra múlva jutottunk esemény utáni tablettához, de nem segített. Mikor pozítiv lett a teszt megbeszéltük, hogy fiatalok vagyunk, ő még tanul én netto 120at keresek, nem tudunk a gyereknek mindent megadni, ha beválljuk, így az abortusz mellett döntöttünk. Mikor elment tanácsadásra többször is fel hozta, hogy mi lenne,ha...de közben ő is tudta, hogy most még nem lehet. Már a műtét előtt is sírt és engem hibáztatott, mert nem vigyáztam, mintha csak az én hibám lenne.
Annyira jó volt vele az elmúlt két év, tudom nyálasan hangzik, de én tényleg napról napra egyre jobban odáig voltam érte, de a műtét után szörnyű lett. Állandóan a fejemhez vágja, hogy rákényszerítettem, nem foglalkoztam vele, nem álltam mellette, hogy engem ez az egész nem is bánt, stb. Mindennap veszekszünk, szex egyszer sem volt azóta, de még egy ölelés vagy csók sincs. Haragszik rám, talán utál is, de én ezt nem tartom jogosnak. Együtt döntöttünk, igaz néha bizonytalan volt, de aztán mindig arra jutott ő is, hogy most ez nem megy nekünk, mégis csak engem hibáztat. Az én hibám,hogy elmentünk az eljegyzésre, hogy ittunk, hogy kiszakadt a gumi, hogy későn vette be a gyógyszert, minden. Mindenkivel undok, szerinte senki se érti őt meg.
Kedves, aranyos és humoros lány volt mindig, de most ezekből egyik sincs meg benne.
Szerintetek túl jutunk ezen, vagy előbb utóbb szakítás lesz? Nem tudom mar hogyan viselkedjek vele, mert semmi se jó neki. Szerintem depressziós is, de nem fogad el semilyen segítséget, mindent támadásnak vesz. Engem is megviselt ez a néhány hónap, de nem hiszem, hogy minden az én felelősségem és hibám lenne.
Hogyan kellene vele viselkednem, hogy legalább a veszekedések megszűnjenek? Régebben csak 5 perces vitáink voltak max, most meg kb 5 perc tellik úgy el, hogy ne kötne belém valamiért.
A troll és vicces válaszokra nem vagyok kiváncsi.
Itt igazából egyikőtök se hibás, baleset volt, szerencsétlenül jártatok, ez van. Ez alapján nem úgy jön le, hogy kényszerítetted volna, szerintem nem jogos a vádaskodása, még úgy sem, hogy érthető, ha megviselte a dolog, elvégre az ő testéről van szó.
Beszélj vele, és próbáld neki elmagyarázni, hogy együtt döntöttetek így, és örülnél neki, ha nem téged okolna olyasmiért, amiről közösen hoztatok döntést.
Ti komolyan megtartottátok volna a kölyköt a semmire? A csaj még csak nem is dolgozik, de arra már ki lenne az esze hogy kölykezzen... és ti támogatjátok...
A srácnak helyén volt az esze... nem joggal hibáztatja a csaj. Mennyi idióta nő van istenem...
Sajnos szerintem a 10-esnek van igaza. Persze, lehet itt magyarázni neki, hogy együtt döntöttetek, ezért nem fair, hogy téged okol, meg hogy nem fért bele anyagilag, de sajnos érzelmi problémát nem lehet logikával megoldani. Valószínű, hogy ha azt mondod, bevállalnád, ő keres munkát, te túlórázol, és megoldjátok, akkor megtartotta volna, mert akarta, csak nem tudta.
A barátnődet olyan típusú nőnek képzelem el, aki megoldja a saját problémáit, és csak akkor támaszkodik a férfira, ha nagy a gond. Hát, most nagy volt, és tőled várta a megoldást, de te nem álltál mellé. Ne csodáld, hogy ezek után nem fogad el tőled segítséget.
A kapcsolatotok azon múlik, hogy mennyire merül el a dühében és a bánatában, próbálhatsz logikával közelíteni, de kétlem, hogy sikerrel járnál, inkább próbálkozz érzelmekkel. Beszélj neki arról, hogy neked is őrülten nehéz volt a döntés, hogy miatta próbáltál erős és határozott maradni és megkímélni attól, hogy teljesen az ő vállát nyomja a döntés terhe élete végéig, hogy minden vágyad vele családot alapítani, hogy mennyire fáj neked így látni őt, ilyesmik.
Ha szerencséd van, idővel helyrerázódik, de valószínűleg sose lesz már olyan tökéletes a kapcsolatotok, mint volt, mert a tüske ott marad.
Elhagynám, kibírhatatlan. Lehet felborultak a hormonjai, de akkor is túlzás.
Lehet gyereke még vagy nem? Ha igen, akkor nem értem. Mire tartottátok volna meg? A szüleitek nyakára? Majd ha van tartalék, saját lakás, autó akkor lehet gyereket csinálni. 120-at keres az apa, a nő meg tanul. Be se tudja fejezni az iskolát. És erre gyerek?
22%-ot kaptam ugyanazért, amiét más 56 és 66%-ot. Nem értem, hogy miért pontoztatok le, amiért nem kezdtem ömlengve sajnálni a csajt. Miért kellett volna megszülnie a babát, ha a párja nem akarta és ő sem igazán?!
Ha ennyit nem bír ki egy kapcsolat 2 év után, hogy megbeszélnek valamit, amit aztán ő felrúgva másképp gondol, de nincs benne annyi, hogy máshogy cselekedjen...a másikat büntesse örökké...hát akkor azt mondom, hogy sokkal durvább dolgokat is tartogat az élet egy abortusznál, jobb is, ha talál mindenki magának megfelelőt!
Nőként mondom, hogy ideje lenne már az ostobább nőknek felfogniuk, hogy nem lehet megfogni egy férfit a gyerekkel. Max. egy időre, de aztán ne csodálkozzanak, ha végül egyedül maradnak.
Nem lehetett volna várni még? Nem azt írta a kérdező, hogy soha nem akar gyereket, csak azt, hogy nem most.
Nyugodtan nyomjátok a csajt, mindig a nőknek kell, hogy igaza legyen, nem is tudom, az ilyenek mellett micsoda nagybetűs férfiak lehetnek!
ma 15:25 és a többi...
Honnan a francból veszitek ennyire biztosra, h még lehet gyereke? Látnokok vagytok? Azért mert fiatal, nem biztos, h a jövőben újra teherbe tud esni mert az abortusznak sajnos ez a szövődménye ami nem korfüggő!
Továbbá milyen megnevezés, h "kölyök"... Kölykei az állatoknak vannak, de talán "kedves" hozzászóló, téged az édesanyád ilyen jelzővel illetett!
Akiben nincs empátia, az fel sem tudja fogni, h milyen érzés mikor egy kis élet a hasadban van és egy beavatkozás során MEGÖLIK!
Nem minden a kor! A felfogáson van a hangsúly! Ismerek olyan csajt aki már a 30 felé közeledik és olyan gyerekesen viselkedik, h az borzasztó!
Az a baj, hogy a kérdés az volt, hogy jogosan hibáztatja egyedül őt a barátnője és, hogy megmenthető-e a kapcsolat? Ebből arra lehet következtetni, hogy ez a férfi szereti ezt a nőt és akar tenni valamit. Miért lenne egyedül az ő hibája az egész? Ha 21 évesen annyi esze van, hogy a fogával húzza fel a gumit, aztán méga hapsi a hibás, ha ő terhes lesz...
Tanácsadásra meg nem 5-6 hetesen kell menni sztem, akkor meg miért várt annyit az abortusszal, ha megbeszélték, hogy ez a döntés. Ja, hogy ő mégis szerette volna a babát! Akkor nem lehet mondani, hogy na, nézd, én meggondoltam magam. Nem rébuszokban jelezgetni a másiknak. Ha még kommunikálni sem tud, de mást hibáztatni igen, akkor mégis miért csak a másik a hibás?
A kérdező azt is írta, hogy őt is megviselte az egész, akármilyen hihetetlen egyes nők számára, de a férfiaknak is van lelke és bizony az is lehet, hogy utólag másképp döntött volna. De együtt kellene ezen túljutniuk és éreztetni egymással, hogy kös hiba után rossz döntés született, de nincs veszve semmi, mert lehet még idővel egy közös baba, akit minden kétséget kizárva mindketten egygormán akarnak. Egy jó kapcsolatnak sok mindent ki kell bírnia. Még mindig azt mondom, hogy nem szabad egy embernek elvinnie a balhét.
Szia!
Igaz én pár évvel idősebb vagyok nálatok, de már jó párszor átgondoltam ezt a dolgot én is, hogy mi lenne ha becsúszna a mostani párommal. Őszintén szólva, mi sokat beszélgettünk erről. És őszintén megvallva, az eddigi pasijaimnál nem éreztem azt, hogy velük feltudnám nevelni a gyermeket. Nem is gondoltam volna őket apának. Meg valószínűleg nem volt olyan a kapcsolat. Tudod, ezt egy nő érzi. És ha már benne fejlődik a magzat, akkor már egy életről van szó. Valószínűleg a barátnődben (sok más nőben ) is feltámadt az anyai ösztön. És ki tudja, hogy ő nem játszott el már előtte is a gondolattal. Jó, megtörtént a dolog, de mentetek gyógyszerért. De az a baba még is megfogant. Én úgy gondolom, ha már egy nő szexel , akkor legyen annak is a tudatában, hogy bármikor gyerek lehet. (Szedhetett volna gyógyszer, mert én nem bíznám magam egy férfira sem… Mert a pasiknak mindegy, ő a következő fordulóban lelépnek. Tisztelet a kivételnek!) A másik, hogy még is valami erő folytán a gyerek megfogant és útban volt. De itt jön a probléma. Szerintem neked kellett volna a barátnőddel RENDESEN leülni MEGBESZÉLNI és nem csak a saját szempontodat hajtogatni, hogy a fizetésed miatt nem fér bele a gyerek. Egyszer is mondtad neki azt, hogy ha szeretnéd megtarthatjuk?? Mert szerintem nem és jogosan érzi azt, hogy te ezt a gyereket nem is akartad. És könnyebb volt neked eldönteni és bele súlykolni, hogy TE nem akarod. DE Ő MIT AKART? Mert ne hogy azt hidd, hogy az abortusz olyan könnyű. Szexelni könnyű, de ha belegondolsz, ettől a műtéttől még meddő is lehet. Sem testileg, sem lelkileg nem egy könnyű vizsgálat. Támogatás kellett volna neki, ki kérdezni őt, hogy mit akar, hogy látja a helyzetet. És HA MINDKETTEN BELÁTJÁTOK, hogy nem megy akkor lehetett volna közös döntés. Amúgy meg halaszt egy évet a suliban (akkor is kapott volna juttatást, sőt szerintem a szülők is segítettek volna), te is kicsit máshogy állsz a dolgokhoz, akkor összejöhetett volna, ha MINDKETTEN akartátok volna. Mások sokkal rosszabb helyzetben vannak és így is vállalnak gyereket, mert szeretnék és boldogok. Ő ezt a támogatást nem kapta meg a részedről és igen, ha én a helyében lennék, lehet, hogy én is így viselkednék. Sőt, lehet, hogy a szakításon is gondolkodnék. Mert szerintem azért nem vagytok olyan fiatalok. És ha szereted, akkor miért nem? Barátnőmék is pont most mentek át ezen. A lány mondta, hogy szerette volna, de párjával rendesen megbeszélték és még neki is nem fér bele az egyetem miatt (másoddiploma) és a srác alkalmi munkákból él a lány meg nem dolgozik. De nekik a szülők sem tudtak segíteni. De még is, ahogy a barátnőm mesélt, érezhető volt, hogy nem bánta meg a döntését (Jó fáj neki, mert hát egy élet, de ketten döntöttek így.) Lepontozhattok a véleményem miatt, de szerintem ez a te szemszögödből nem volt fair. Megijedtél és mint egy kis kutyus vinnyogtál. De aki az igazi nehézséget vállalta, őt nem hallgattad meg. Ezek után, hogy nem álltál mellette a nehéz időben, ne is csodáld, ha szakítotok. Lehet, hogy így is az abortusz mellett döntött volna, de akkor legalább ELDÖNTI és nem csak bólogat. De szerintem az az ő jellemhibája. Én biztos, ha a gyerek mellett döntök, akkor nem erőszakoltad volna rám a döntésed. Szóval ez a gond. Ez már tényleg gyerekesség………
25L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!