Párkapcsolati szinten mi volt eddigi életedben a legnagyobb hiba, tévedés, bűn amit elkövettél? Meg tudtál bocsátani magadnak, el tudtad felejteni?

minden hibámból tanultam eddig...mindnek látom utólag a jó oldalát...

talán a legnagyobb hiba az volt, hogy hagytam, hogy visszakönyörögje magát, amikor szakítani akartam...mert ami utána jött az már értelmetlen volt...

23F

Túlságosan örültem neki, amikor először nem néztek levegőnek, és elnéztem olyan dolgokat, amiket nem kellett volna, nem vettem észre időben olyan problémákat, amikre figyelni kellett volna. Tanultam belőle, nincs mit megbocsátanom, hiszen nem volt tapasztalatom korábbról. Szerintem sokan beleesünk ezekbe a hibákba, legalább eleinte. Ha valaki ezekből nem tanul, az nagyobb baj.

Én csak azt kapom, ezek miatt, hogy "válogatós vagyok", csak mert hozzám illő társat szeretnék, akik viszont nem tanulnak ezekből, sorozatosan csalódnak a rossz választásaik miatt, és rosszabb esetben a gyerekeik életét is megkeserítik.

az, hogy voltam olyan naiv és elhittem, hogy az épp aktuális párommal örökkön örökké együtt leszünk, meg azt, hogy majd pont nekem adatik meg egy ideális mesébe illő kapcsolat.

Mindegy, tanuláshoz hibát kell elkövetni, viszont tanultam és többször nem hibázom.

1 Túl rendes voltam a volt pasimmal.

2 Volt egy úgymond szexkapcsolatom és a férfi szerelmet vallott,énis szerettem,de viszautasítottam mert féltem a kapcsólattol (nem részletezem,bonyolult).

N24

-Hogy néha belementem szexbe mert már nagyon sokáig nem volt senkim remélve, hogy többet is kaphatok.

-Hogy néhány pofátlan/bunkó/udvariatlan palitól nem álltam fel már a bunkóság megtörténtekor a a randi kellős közepén vagy nem pofoztam meg.

-Hogy ignoráltam a red flageket, mert már annyira kellett, hogy ne csupán szexkapcsolatot akarjanak tőlem

-Hogy kinyitottam a számat és mertem kezdeményezni a ffiaknál.

- kiközösített tinédzserként annyira jó volt, hogy végre szeret valaki, hogy ezért az érzésért cserébe eltűrtem a zsarnokoskodást és érzelmi zsarolást is, miközben a családot és barátokat messze a háttérbe helyeztem. túl fiatal és ostoba voltam. jár a megbocsátás.

- nem voltam fontos saját magamnak, és lefeküdtem olyan férfiakkal is, akikkel nem akartam valójában. nehéz nem utálni magam érte, de a mostani (és mostmár végleges) párom mellett már nem bántom magam érte gondolatban sem.

- nem mertem elköteleződni és felvállalni a szerelmet, és megcsaltam minden pasimat. azt is, akivel valójában nagyon szerettük egymást. erről mindig azt fogom gondolni, hogy hibáztam, de sok idő telt el azóta, és életem első monogám kapcsolatában (ami most zajlik épp) eljött a megbékélés is.

- bosszantott, hogy hogy lehettem olyan hülye, hogy lefeküdtem a nős főnökömmel, és be akartam bizonyítani (magamnak is), hogy márpedig én nem dugok csak úgy, vannak ám itt mély érzelmek is, szóval rendesen összejöttem vele, hozzá költöztem, gyereket szültem neki, majd szinte azonnal szétmentünk, és visszament a feleségéhez. természetesen őt is folyamatosan csaltam. nettó hülyeség volt az egész viszony, mindig szégyellni fogom, hogy hogy lehettem ekkora barom, de van egy csodás nagylányom, azóta szerető párom, szóval nem bánkódom különösebben.

- évekig olyan magányos voltam, hogy összejöttem az első kicsit is szimpatikus pasival, akiről nagyon hamar kiderült, hogy egy s_ggf_j, de nehezen néztem szembe a kudarccal, és hónapokig keserítettem a saját és a gyerekem életét vele.

- de a legnagyobb hiba összességében az az, hogy nem mertem elhinni, hogy a szeretet, szerelem, megbecsülés, empátia, odaadás azok igenis jelen vannak egy párkapcsolatban, és nem szabad alább adni. ha ezeket nem kapod meg, állj tovább.