Miért van ez? Ez normális?

Egyszer fent, egyszer lent. Ismerős. De én megtanultam a jelenben élni és a mának, tehát élvezem az adott perc minden egyed pillanatát.

Ha valami rossz történik velem, tudom, hogy utána mindig jó fog történni.

Ha pedig boldog vagyok (amire mindig törekszem) és jó napjaim vannak, akkor meg csak azzal foglalkozok, és nem azon agyalok, hogy mi lesz holnap vagy azután és rossz lesz és így meg úgy.

Próbáld ki Te is! ;)

(1. vagyok)

Még annyit, hogy a boldogság meghatározhatatlan és megfoghatatlan dolog, nem létezik tökéletes boldogság. Ha ezt nem érted meg örök életedben hajszolni fogsz vmit, amit felesleges. Ha boldog vagy, akkoris mindig lehet olyan dolgot találni, ami nem megy túl jól és fordítva is. Koncentrálj arra, ami boldoggá tesz és ennyi.:)

VAn egy mondás, amit talán érdemes fontolóra venni: Sosem vagy sem olyan szomorú, sem olyan boldog mind amiennek hiszed magad!

Hidd el hogy az életben vannak dolgok amiket meg kell gondolni, a boldogság szerintem nem ilyen. HA tartósan szomorú vagyok akkor akkor mindenféle képpen gondolok arra hogy ez vajon miért van igy, általábban engem a rossz akkor keserit el ha a kapcsolatommal nincs minden rendben, ilyenkor magambban próbálom átgondolni mi a gond. És a páromnak kerek perec elmondom.

Mikor pedig feltűnően nagy a boldogság olyankor megemlitem én is hogy azonban jön valami:P de szerintem minden emberben ott a "félsz". szrintem normális

Üdv:)