Jogosan sértődtem meg? Kíváncsi vagyok, más mit reagálna a helyemben?

A barátommal lassan egy éve vagyunk együtt, és eddig úgy van a kapcsolatunk,hogy csak hétvégente találkozunk többnyire. Alapjáraton elég messze lakunk egymástól (80-90 km), de pont félúton van a város, ahol mindketten tanulunk/dolgozunk, ott szoktunk találkozni. Na meg hétközben ugye egy helyen vagyunk, de akkor sem lenne sok alkalmunk találkozni, mert nekem az egyetemen összevissza vannak az órák. Most viszont már nincs suli és nyáron dolgozom, ami éppen úgy alakult, hogy lényegében egy utcányira a barátom munkahelyétől találtam munkát. Sajnos a munkaidő megint nem passzol, mert a barátom 4-5-ig dolgozik, én meg 7-ig. Na de én egy kávézóban dolgozom, ahol ráadásul nincs sok ember egész nap, van, hogy 1-2 órán keresztül nincs ott senki. Nincs akadálya, hogy ha valaki bejönne utánam, egy kicsit beszélgethetnénk, pl. egy barátnőm is megállt egy kávén, és senkit sem zavart, hogy 10 percig beszélgettünk, mert éppen nem volt munka.

A mostani hétvége úgy alakult, hogy végig dolgoznom kellett, plusz még tegnap is. Ezért hétvégén nem tudtunk a barátommal találkozni. Azért írogattunk egymásnak, és mindig mondta, hogy hiányzom, velem szeretne lenni, stb. Aztán eszembe jutott, hogy hisz hétfőn már ő is dolgozik, mondtam neki, hogy ugorjon be pár percre hozzám. Hozzáteszem, hogy már említettem neki, hpogy akármikor bejöhet pár percre, senkit sem fog zavarni, de mindig lerázott. Most is ugyenezzel jött, hogy siet a vonatra, meg blablabla. Hát ez nekem kicsit rosszul esett, mert nem abszurd, hogy írogatja, hogy hiányzom, közben egy lépésnyire vagyok tőle, és nem jut eszébe, hogy benézen hozzám? A vonatos dolog csak kifogás, mert megy vonat utána is, és nem is kell sokat várnia. Akkor észrevette magát, és mégiscsak bejött, de csak annyira, hogy megmondja, hogy már megy is. Alapjáraton, ha magától jutott volna eszébe ezzel nem lenne semmi gond, de így, hogy lényegében kierőszakoltam, valahogy nem tudtam örülni. Aztán este kibuktam, hogy nekem ez rosszul esik, de ő csak hajtja a magáét, és azzal magyaráza, hogy szerinte ilyen 5 perces találkozásoknak nincs értelme, ha úgyse tudunk egymásra koncentrálni. Ugye a másik dolog, hogy sosem találkozunk hétközben, csak kivételes esetekben, erre is csak azt mondja, hogy azért nem szeret, mert ő munka után fáradt, és nem tudja 100%-ig odatenni magát, meg blablabla. Szóval szerinte nincs értelme így találkozni és inkább várjunk hétvégééig. Én viszont éppen ellenkezőleg úgy vagyok vele, hogy 5 perc is szebbé teszi a napomat és igenis minél többet szeretném látni...és nem tudom, mire véljem ezt, hogy ő nem. Talán nem szeret eléggé? Amúgy úgy érzem, hpgy szeret, meg kimutatja, de ez a hozzáállása ngem elszomorít...

Mit gondoltok erről, ti hogy reagálnátok a helyemben? Most még mindig ezen vitatkozunk és holnap kellene találkoznunk, ugye kivételesen az elmaradt hétvége miatt...de gondolkodom rajta, hogy lemondom, mert elég ideges vagyok rá...

20-on évesek vagyunk.