Egyes 30-as férfiaknak miért olyan nehéz elfogadni, ha a párjuk dolgozik, majd azután velük foglalkozik? Csak nekem furcsa, hogy manapság egyre több férfi nagyon ráérős a kölcsönös pénzügyi együttműködés helyett?

Maximum külön lehetne értelmezni a két kérdést.

1. Nem hiszem, hogy van olyan normális, feleségét szerető férfi, akinek rosszul esne, ha a felesége munka után vele foglalkozna, és minőségi időt töltenének együtt. Ezt persze a házimunka lerövidíti, de közösen az is fele ideig tart.

2. Ráérős, de miben? Öszeköltözésben? Mindenki más. Van, akinek elég pár hónap, hogy eldöntse, együtt akar élni a másikkal, másnak meg kell egy-két év is. Plusz ugye ez nem csak az egyik fél döntése (férfi).