Egy szomorú igaz szerelem történet? ; (

Kérlek segétsetek!! Már tovább nem bírom!!

Az egyik barátnőmön keresztül december elején megismerkedtem új emberekkel. 2 legjobb baráttal. Az egyik a barátnőm pasi jelöltje volt... vagyis mindketten akarták, de még nem döntötték el. Az a gyerek nekem már akkor nagyon megtetszett, de úgy döntöttem jobb lenne róla lemondani. A másik a legjobb barátja épp akkor szakított egy 2 éves kapcsolatával. Sajnos ő mindjárt ahogy engem meglátott belém zúgott... elkezdtünk írogatni, meg órákat telefonálgatni. Bevallom jól éreztem magam vele, de még nem ismertem anyira és nemtudtam még mitévő legyek vele kapcsolatban... úgyhogy Szilveszterkor (a legjobb barátjánál) hagytam magam megcsókolni. Sajna nem éreztem semmit. Ezt elmondtam neki. Ez volt az első viszzautasítás. Ez után írt nekem 1 dalt ("Szeress viszont") mivel zenész. Élőbe akarta nekem eljátszani. Én viszakoztam... nem szerettem volna ha kettesbe kimegyünk, de végül beleegyeztem. Azt várta hogy a dallal meglágyítsa a szívem, de mégsem. Aztán még volt pár olyan szituáció mikor elvesztettem a fejem és megint megcsókolt. De én tudtam hogy ezt nem akarom. Még utánna volt pár viszzautasítás. De mindig próbálkozott tovább. Aztán egy nap megelegelte és öszzejött egy olyan csajjal aki tényleg szereti őt. Ez óta eltelt egy hónap... a legjobb barátja azóta szakított a barátnőmmel, öszzejött másikkal, és azzal is szakítottak. Valahogy sosem láttam rajta hogy boldog. Aztán egy hete kint voltunk többen, többek között ő is... mi ketten nagyon elvoltunk. Az nap tudtam meg hogy az egyik osztájtársnőmmel akar öszzejönni aki nem érdemli meg hogy ilyen barátja legyen, mert ez is csak sikertelen kapcsolat lenne. Ézt többen mondták neki. Aztán aznap reggelig írtunk... Másnap megint írtunk és rákérdeztem az osztájtársnőmre. Azt mondta öszzezavarodott mert van valaki más is aki tetszik neki. Egy időn belül megtudtam az a valaki én vagyok, ésmár attól a perctől tetszem neki hogy meglátott, de nem akart kicseszni a legjobb barátjával. Énis elmondtam neki hogy érzek, és azt mondta hogy nem jön öszze az osztájtársnőmmel. Vagy én vagy senki.. ő nagyon szeretné de nem tudja mit szólna a barátja. Valahogy a barátjának ez a fülébe jutott és mindjárt elkapta a féltékenysígi roham és lekiabálta a fejét hogy hogy fordulhat meg ilyen a fejébe. Hogy a barátod volt barátnője számodra tiltott gyümölcs. DE HISZ ÉN NEM IS VOLTAM A BARÁTNŐJE!!!

Tegnap láttam őt az osztájtársnőmmel hogy ölelgetik egymást. Utánna meglátott engem és azt mondta hogy menjek fel netre mert akar valamit mondani. Mondtam oké, és ahogy elment elsírtam magam. Utánna felmentem netre és azt közölte velem hogy ő ezt nem bírja hogy hazudik a barátjának éshogy igaz hogy engem akar, de nem tud neki hazudni és hogy neki ő a példaképe és ha akár 1 hétre is elveszítené felvágná az ereit ki... éshogy a barátjával egész héten feszült volt a kapcsolatuk és picit meg is romlott. Utánna azt mondta hogy lehethogy öszzejön az osztájtársnőmmel, de engem fog szeretni. Éshogy legalább addig hadjuk ezt míg lenyugszik és elfelejt a barátja. Ezek után elkezdtem sírni, elmentem a barátnőmhez kimentünk és ittunk. Éjjel fel akartam őt hívni... nem vette... fel mentem netre. Fent volt. Mondtam neki hogy ittam. És megkérdeztem tőle hogy most mit szeretne velem csinálni? Azt mondta megcsókolni, habár nem szabad, de nem tudna ellenálni...

Ma megint voltam kint a barátnőimmel... csak most ott volt ő is. Ma ő ivott... elég sokat... ott volt a legjobb barátja is. Mikor nem volt ott, megkérdezte nem e megyek vele sétálni. Igent mondtam. Ehm... járni alig bírt szval hagytam hogy belém karoljon. Én is belé karoltam. Egyszer csak megcsókolt. Utánna mondta hogy szeret és örökre szeretni fog. Most mikor haza jöttem próbáltuk megbeszélni mi legyen... be avatta a volt barátnőjét akivel nagyon jóba van. Ő azt mondta hogy beszéljük meg mindenképp a barátjával, mert látni hogy szeressük egymást. Ez után 1 órával azt mondta hogy ő ezt nem tudja vele csinálni, és szerinte hagynunk kellene ezt. És hogy akár 4 vagy több évig is fog rám várni... ha én Tokyióba ő LAba lenne akkor is fel fog keresni és egyszer biztos együt leszünk. idézem : "egyszer ugyis együtt leszünk. megirtam a dalban is. még ha ölnöm kell ezért akkor is. szeretlek!" Mostanáig nem tudom abba hagyni a sírást. Már a legroszzabbon gondolkozok. Remélem ezt olvassa a legjobb barátja. Ha igen üzenem neki: Látom szereted ha az emberek szenvednek. Nem ilyen embernek ismertelek meg. Örülhetsz hogy van egy ilyen jó barátod. Habár nem érdemled meg! Annak is örülnöd kellene hogy találtál maganak 1 olyan barátnőt aki igazán szeret! És nem másokon kellene törnöd a fejed! KÖSZÖNÖM

(örökre szeretni foglak);((