Mi üthetett belém? Miért viselkedtem így?

Nem tudom, hogy mi ütött belém, de az utóbbi két napban (főleg tegnap este) meglepően furcsán viselkedtem a barátommal. Nem is tudom miért, és nem is tudtam megmagyarázni neki. Egyszer csak legszívesebben nem csináltam volna mást, mint feküdtem volna mellette, és néztem volna őt. Nem kívántam, akármit is csinált, és nem esett jól az érintése. Úgy éreztem, hogy csúnya vagyok, és nem is tudtam miért van velem, hiszen ezer meg egy szebb lányt kaphatna meg. Csak pityeregtem, és pityeregtem, nem is tudom pontosan miért, csak egyszerűen szomorú voltam. Mivel láttuk, hogy a helyzet tarthatatlan, inkább lefeküdtünk aludni. Reggelre meg mintha kialudtam volna magamból az egészet, és minden ugyanolyan volt mint régen. Boldog voltam, mert mellettem aludt, kívántam őt, szerelmeskedtünk, szépnek éreztem magam, és tényleg mintha az előző este csak valami rossz álom lett volna. De a barátom természetesen nem felejtette el, és kérdezte, hogy mégis mi ütött belém, mert ő nem érti, vagy ha valami rosszat csinált/mondott, akkor mondjam meg neki. De nem tett semmit, csak egyszerűen az egyik pillanatban egy ilyen hülye állapotba kerültem.