Mivel rontják el a nők a kapcsolatot?

Szerintem ez az állandó paranoia, amiben élsz pl nem túl egészséges, és rámehet a kapcsolatotokra. Nem egészséges, hogy képtelen vagy a párod mellett önmagad lenni, mert attól félsz, hogy ha túl sokat kap belőled, akkor elhagy. Keress olyan párt, aki biztosít afelől, hogy úgy szeret, ahogy vagy. Ne kicsinyítsd le meg csiszolgasd magad csak azért, hogy valaki kitartson melletted. Tényleg egy olyan párt akarsz, aki azt szereti, amit megjátszol, vagy a te lekerekített énedet, nem pedig azt, aki valójában vagy? A megfelelő ember szeretni fog akkor is, ha túl hangos vagy, ha furcsa mániáid vannak vagy ha röfögve nevetsz.

Egy nő bármivel ugyanúgy el tudja rontani a kapcsolatot, mint egy férfi, embertől és személyiségtől függ, meg a partner tűrőképességétől.

"Keress olyan párt, aki biztosít afelől, hogy úgy szeret, ahogy vagy. Ne kicsinyítsd le meg csiszolgasd magad csak azért, hogy valaki kitartson melletted."

Naja.

Hát azt most hagyjuk, hogy olyan ember, akivel default tökéletesen összeillenél NEM LÉTEZIK.

A kérdés az, hogy - ha netalántán mégis lenne -, mit is csinálsz a hátralévő egész életedben?

És akkor még azt a részt nem is feszegettem, hogy mi van, ha ő változik-fejlődik, te meg továbbra is csak stagnálgatsz, meg ugyanolyan maradgatsz. Keresel megint egy újat, aki "olyannak fogad el" mondjuk 40 évesen, amilyen 20 éves voltál?

Látom sikerült megint kiszűrnöd a lényeget :) Senki nem mondta, hogy dobj el valakit, ha már nem tudod használni lol, nem tudom, miért akarsz minden áron ennyire mérges lenni.

Én arról beszélek (amit megfelelő értőolvasással elég egyértelmű), hogy ha valakinek megfelelési kényszere van a másik irányába, az nem egészséges, és nem feltétlen biztos, hogy ilyen emberrel egy életet leélni túl virágzó lenne, elvégre egy halom stresszel jár az illetőnek, a partnernek meg idegesítő lehet.

Hiszti, dráma, féltékenykedés, flegmaság. Ezeket nagyon sok nő eljátssza, és egy pasi sem dicséri meg őket érte.

Az összes többi dolog már egyénfüggő: mennyire igényli a szabadságot, a haverjaival lógást, hogy éreztesd vele, hogy szereted, és a többi. Ezeket már neked kell tudnod az lapján, hogy ismered párodat.

40 éves nő vagyok, boldog párkapcsolatban.

Tanácsom: LÉGY ÖNMAGAD! Akkor hívd, amikor jólesik, annyit nyújts, amennyi jólesik. Ha valami rosszul esik, azt JELEZD kedvesen, nem követelőzve, de semmiképpen ne fojtsd magadba!

Azt mondod, nem mutatod a paráidat... az emberek 80%-ban tudattalanul működnek, az érzéseik átszűrődnek a viselkedésükön, az elszólásaikban. Nem lehet leplezni. Ezért nem érdemes szerepet játszani, megfelelési kényszeresnek lenni, elhallgatni a felmerülő problémákat.

Igenis tartsd magad értékesebbnek, mert ha folyamatosan azt kommunikálod a párod felé (akár tudattalanul), hogy ő jobb nálad és meg sem érdemel, akkor egy idő után ő is így fogja érezni!

Az én páromnak nagyon alacsony volt az önértékelése a kapcsolatunk elején, és egy idő után bizony bennem is felmerült, hogy miért is vagyok én vele, amikor jobbat is kaphatnék nála? De ez nem az ÉN érzésem volt, én őt választottam. Ő volt az, aki a tudattalan kommunikációja révén belém plántálta ezt az érzést. Szerencsére elment pszichológushoz, aki segített helyretenni az önértékelését, azóta idilli a kapcsolatunk. Sokkal jobban érzem magam mellette, amióta nem akar nekem megfelelni.