Érdemes még igazán szeretni valakit?

Én is csalódtam már. De volt olyan néhány hónapos időszakom, amikor nem bírt érdekelni egy pasi sem, és már azt vártam, hogy szerethessek... Most csak a fájdalmat és a csalódottságot érzed, de próbálj meg visszaemlékezni rá, hogy milyen jó volt, amikor valaki átölelt, amikor még nem volt semmi gond, hogy milyen jó volt szerelmesnek lenni... Elhiszem, hogy fáj, de szeretni jó. Mindenki átesik csalódásokon, mielőtt talál egy olyat, akiben nem kell csalódnia szerintem. Szerelmesnek lenni jó dolog. Néha fáj... de azért, mert beleharapsz egyszer egy férges almába, már nem fogod szeretni az almát?:) Nincs még nagy élettapasztalatom, de próbálok így gondolkodni:)

17/L

egy okos ember nekem egyszer azt mondta, hogy mi másért érdemes élni, mint azért, hogy boldoggá tegyünk másokat és magunk is boldogok legyünk...?

annyi utáltat és harag van ebben a világban, mindenkinek jut belőle. de ha olyan emberrel vagy akit szeretsz, akkor mindezt el tudod felejteni...de más helyzetben nem.

"Aki semmit sem vár, nem csalódhat"

Idézetben benne van minden. Nem feltétlen kell csalódnod, csak akkor ne számíts jóra sem. Ha viszont úgymond állod a kihívásokat akkor lehetsz nagyon boldog, de lehet hogy csalódni fogsz.

Egy csónakban evezünk.Én igenis szeretnék szeretni,csak valahogy még nem tudok:S Fél éve fejeződött be egy nagyon rossz kapcsolatom...Engem is kihasznált,sőt bántott a pasi.Fizikailag és lelkileg is.Van most "udvarlóm" akivel jól megvagyunk,tudja,hogy mi a helyzet velem,mégis egész türelmes,csodálom érte.

Lényeg,hogy szakítás után kb 2 hónapig még szenvedtem.Fizikai fájdalmaim voltak,fájt a mellkasom,a szívem,fogytam,minden fájt belül,egyszerűen piti dolgokon is bőgni tudtam volna(pl az utcán egy sétáló párt látva) és persze úgy gondoltam,soha többé nem tudok majd és nem is akarok szeretni.Szerencsére ezen már túl vagyok,boldog vagyok,leszámítva azt,hogy kicsit félek attól,hogy nem fogok tudni szeretni már...Mert akarni akarok:)De úgy látszik ezekután nem jön ez olyan könnyen.

Csak túl kell lenni a kezdeti(2-3-4 hónapos) sokkon,depresszión és utána újra építgetheted az álmaidat,a vágyaidat és már nem fog fájni,hanem újra gondolsz majd a szerelemre:)Hiszem,hogy igenis meg lehet találni azt a valakit,aki érdemes arra hogy igazán szeressem...Igaz,azt már mondták hogy elég naiv vagyok:D

Érdemes szeretni! Persze! Egy ideig hitegetheted magad ezzel...

De előbb utóbb úgyis kibújik a szög a zsákból. Sajnos.

Ölelhetnek, csókolhatnak, és minden szépet mondhatnak. De sohasem tudhatod, hogy nem-e színészkednek. Én találkoztam már ilyennel. Még a legéberebb embert is megtévesztik. És ilyenkor jön a szöveg, hogy persze... nem mindenki egyforma. De ezek után hogy bízz meg akárkiben??? Hogy szeress szívvel lélekkel, ha valaki már egyszer nagyon átvert? Nehéz. Nagyon nehéz. Azért mert ez örökre benned marad. Akár milyen bölcs vagy és tapsztalt.

Én is próbálom pozitívan nézni a dolgokat. Hogy van a világon őszinte ember. Biztos van! De az én bizalmam jóidőre elveszett...

Szerintem erdemes mert azert elunk hogy szeressun.

Vannak kozben keserusegek de ez az elet rendje.

;):)

hát nemtudom nekem egy féléve volt utolsó kapcsolatom

azota nincs senkim.

egy fiuval majdnem volt de aztán mégsem.:/

éshát roszkedvem van meg csalodtam benne.

énis szeertbék már szeretni valakit éshogy ö is szeressen.

nemjóigy.

mikor barátnöim bepasiznak és nekem áradoznak a boldogságukról fura érzésem van hogy engem meg senki sem szeret.emiatt önbizalmam sincs már nagyon.=/

szerintetek mit tegyek hogy legyen végre egy rendes barátom??

16L kaposvár.