Túlérzékeny vagyok és nem tudok ezzel mit kezdeni. És annyira hamar változnak a hangulataim, hogy én magam alig bírom követni. Miért vagyok ilyen érzékeny?

Próbálj önállóbb lenni. Ezt nem rosszindulatból mondom, téynleg jót tenne. A szerelem csodálatos dolog, de van - LEGYEN!- a kapcsolatodon kívűl is életed, saját tered, privátszférád! Biztos van más dolgod is azon kívűl, hogy vele találkozz, msn-ezz; tanulsz, dolgozol, vagy van olyan, ami érdekel, szívesen foglalkozol vele. Ezeket a dolgokat ne hanyagold el! Na meg a barátaidat, családodat se!

Nem igaz, hogy a szerelem csökkenni fog, ha már nem leszel ilyen kétségbeesett. Csak addigra felfogod, hogy együtt vagytok. :) Viszont az, ha az egyik fél túlságosan rátelepszik a másikra, levegőt se akar venni nélküle, árthat a kapcsolatnak! Néha Te legyél az, aki elköszön, illetve várd meg, amíg ő keres!

Ja és azon is gondolkozz el, nem azért van-e ez a kétségbesesettség, mert bizonytalan vagy az ő érzéseit illetően?

Tudom mit érzel!Én is ebben a cipőben jártam nagyon sokáig aztán az idő segített, mondjuk mi már lassan 5 éve vagyunk együtt nekem ő az első az életemben és én neki a második.

Nekem is rosszul esett, hogy ha kellett neki egy kis "tér" és nem velem volt abban az időben, és én is próbáltam azt hogy magán életem legyen lekössem magam mással barátnőkkel bulizni menni, de az sem ment az elején mert mindig ő járt a kis fejem. Én azt tanácsolnám a helyedben, hogy jár el táncórára vagy valami kis kiadós edzésre amitől lefáradsz és ezzel lekötöd a figyelmed gyorsan tellik az idő és azt veszed érszre hogy már a pároddal vagy!

Nekem ez bevállt. és díjazzta a táncot is és az alakot! :)

Kitartást és erőt neked!

Meg tudod csinálni!