Most tényleg neki kellett volna állnom éjszaka főzőcskézni a párom anyukájánál?

1,5 éve vagyok a barátommal, még nem élünk együtt, de már tervben van. Ő még anyukájával lakik. Van egy tanyájuk, amit szeretnek, és ahol közösen gazdálkodnak. Párom anyukája mindig azon szenved (időnként valósággal idegbeteg tőle), hogy nincs ideje főzni, ha késő este érnek haza onnan, valamilyen munka miatt. (Mind a ketten otthonról hordják az ételt, amit a munkahelyükre visznek).

Hozzáteszem, A nap végén ő 3-4 órákat fekszik a napon, tehát nem azért ér haza későn általában, mert annyi a dolga, hanem, mert napozni akar. Ennyi erővel megfőzhetne kint a tanyán is, fel van szerelve ott is a konyha mindennel.

Pár napja késő este jöttek haza a birtokukról, felvettek engem menet közben, hogy a barátomnál tudjak aludni. Este 9.30-ra értünk fel a lakásukra. Anyukája szenvedett, hogy jaj nincs kedve főzni, jaj nincsen kajájuk, jaj a barátom mit fog másnap enni. Se én, se a barátom nem foglalkoztunk vele, mert nem tartottuk olyan nagy problémának, mentünk aludni. Én gondoltam, majd eszik hideget, vagy rendel valamit.

Erre tegnap egy családi vacsorán "anyósom" látványosan felhozta mindenki előtt a témát, hogy nem volt ideje főzni, és "nekem kellett volna gyorsan odaállni a konyhába", csak a barátom biztos nem mert megkérni.

Mondtam neki szépen, hogy 1. nem állok neki főzni éjjel 9.30-kor, mert nem azért mentem oda, 2. idegen konyhában nem főzök, mert azt sem tudom, mi hol van, milyen kajákat használhatok 3. ő is nagyon haklis rá, hogy mit hova raknak/ vizeznek össze/ használnak rosszul a konyhájában 4. ha ennyire kardinális kérdés volt, mit esznek másnak, akkor szólhatott volna aznap reggel, hogy ha amúgy is főztem magamnak többet, vigyek belőle nekik is.

DE idegen konyhában akkor sem állok neki főzni, pláne nem este fél 10-kor. Erre nagyon megsértődött, szinte hozzám sem szól. Jogosan? (Amúgy a barátom is csak nevetett-kínyjában- az anyján.)