Túl sokat szeretnék kapni a páromtól?

Ő már úgy érzi: megszerzett, minek ez a sok fölösleges izé....

Az elején mindenki "VISELKEDIK" - aztán belefárad, és visszatér a saját világához, az övé ilyen.

Aki az előző kapcsolatát hordozza bármiként is, az nem fog se szépnek látni, se azt mondani, semmi ilyesmit.

ha hiányos öltözetben lát, akkor persze beindul - ennyi.

Igen: ő a szar, szemétláda.

Kívülállóként - de a saját kapcsolataim vonatkozásában is - úgy látom a dolgot, hogy az nem úgy megy, hogy ha találok valakit, akkor a saját igényeimre próbálom formálni, aztán a fejéhez vágom, hogy miért nem olyan, amilyennek szeretném...

Ez olyan, mintha mondjuk az ideálod egy 180 centi magas, szőke, kék szemű férfi lenne, te meg összejönnél egy 160 centis, barna hajú, barna szeművel, utána meg a szemére vetnéd, hogy miért nem felel meg az ideálodnak.

A párkapcsolat alapja többek között az önismeret: az, hogy tisztában legyünk a saját igényeinkkel és olyan társat válasszunk, aki annak megfelel.

A párod SOHA nem volt olyan, amilyennek te szeretnéd, mégis elvárod tőle, hogy úgy működjön, ahogy nem tud működni. Persze némi csiszolódás lehetséges a párkapcsolatban, de az ember alapvető természete nem változik.

Én is igénylem a társamtól a fentieket, de olyat választottam, aki eleve képes ezt nyújtani, nem kell könyörögni érte.

Az, hogy átmegy támadóba, valahol érthető, hiszen te választottad őt, és most át akarod formálni.