Mit csináljak? Úgy érzem beleőrülök. (többi lent)

Lassan másfél éve együtt vagyok a barátommal.(Ő 17 én 16) A kapcsolat elején minden simán ment,nem veszekedtünk,annyira jól elvoltunk.Aztán én mintha megváltoztam volna,teljesen más lettem,besértődtem apró dolgokon,elkezdtem féltékenykedni mikor nem is volt rá okom,durcáskodtam össze vissza,mikor nem is kellett volna,olyan alaptalanul csináltam.Ez miatt nagyon sokat veszekedtünk.Aztán elkezdett hanyagolni,rákérdeztem,hogy most már a haverjai fontosabbak mint én?Azt válaszolta,hogy igen.Hogy a 3-4 éves barátság nem olyan mint a lassan másfél éves kapcsolat.Teljesen összeomlottam,mert én nagyon sok mindent otthagytam miatta,nem járok azóta bulizni,a legjobb barátnőmmel is összekaptam,mert nekem inkább a barátom.Meg pluszba a szemembe hazudott,hogy én fontosabb vagyok még a barátainál is.Nos a másik probléma az,hogy egyik hétvégén voltunk moziba meg itt ott városba,és annyira szép volt minden olyan jól elvoltunk,aztán itthon msn-en annyira fura volt,rosszat éreztem,és rákérdeztem,hogy már nem kötődsz úgy hozzám mint régen?Azt válaszolta,hogy igen sajnos már nem úgy kötődik hozzám mint régen.Na ekkor is teljesen összeomlottam.Aztán kérdeztem,hogy mióta érzi ezt,azt mondta hogy nem tudja.Meg emellett ő dolgozik is(gyakszi),és mondta hogy ez miatt is,mert teljesen le van terhelve fáradt is meg stb.Én ezt teljesen megértem.Meg szerintem az miatt nem érzi már azt hogy nem úgy kötődik hozzám mint régen,mert nagyon sokat durcizok és mindig miattam veszekedünk.Mondta, hogy nagyon de nagyon nehéz lesz az neki,hogy újra úgy kötődjön hozzám mint régen.

Nagyon sokat szenvedek miatta,belebolondulok hogy látom hogy ez lett a kapcsolattal(de belátom,bevallom,hogy minden miattam van,mert mindig miattam folyt a veszekedés),éjszakánként sírok is,egyszerűen nem tudnám elképzelni az életem nélküle,de pedig TALÁN jobb lenne ha ott hagynám,de annyira kötődöm hozzám,hogy ez nekem teljesen kivan zárva hogy szakítsak vele.

Segítsetek! Mit tegyek? Normális válaszokat várok!

Előre is köszönöm!