Két tűz között évek óta. Nem látom a fényt az alagút végén. Néha, már úgy érzem beleőrülök. Mit tehetnék?

Ennek a történetnek csak külső szemlélője vagyok,néha mégis nagyon ki akadok:(

A probléma apukám(47) és nővérem(20) között van.

Mindketten makacsok,a végsőkig képesek harcolni a saját igazukért,még jelentéktelen dolgokon is.Alapvetően más a gondolkodásuk.Nővérem szeret ábrándozni,úgy eltelik felette egy nap,hogy észre sem veszi és nem csinált semmit.Apukám ezt nem jó szemmel.Ő határozott,talán kicsit uralkodó típus.Nehezen viseli,ha nem fogadunk szót.

A gondok ott kezdődtek,amikor nővérem kamaszodni kezdett.

Eleinte csak az volt a gond,hogy ő el akar menni péntek esténként a barátnőivel.Nagyon nehezen tudtak megegyezni.Apukám akkoriban a 10 órát is későnek tartotta,nővérem még azt is korainak...

Aztán nővérem nem sokat tanult,bár ez nem volt nagy gond.Szerencsére jó a memóriája és szinte az órán megtanulta az anyagot.Tanulás helyett sokszor aludt,így este meg sz.gépezett volna,amit apám nem engedett.

Apukám szerint őket nagyon jól nevelték és próbálta ezt követni.

A probléma,amit tényleg én is így gondolok az,hogy 20 évvel ezelőtt más volt a világ.Akkoriban természetes volt,hogy a gyerek előbb besegített a házi vagy ház körüli munkákban és utána tanult (legalábbis apuméknál így ment),de manapság ha hazaérek és nekem még takarítanom kellene,majd utána tanulnom biztos kikészülnék.Akkoriban nem kellett ennyit tanulni mint most,ezt hál'istennek apum is belátja.

Na,hogy visszatérjek a problémára.

A nővérem egy időben elég sokat találkozott az unokabátyánkkal.Az ő anyja apum testvére.Unokabátyámat és a testvérét máshogy nevelték ez teljesen nyílvánvaló.Engedékenyebbek voltak velük meg minden,de ez érthető is,hiszen ők fiúk.Nővérem úgy gondolta,hogy az a nevelési módszer jobb,mint apumé...

Ma már ott tartunk,hogy sokszor apróságokon is összevesznek,de annyira,hogy már ordibálnak.A minap a telefontöltő miatt ordibáltak egymással.Könyörgöm,megéri egy nyamvadt töltő miatt ekkora balhét csinálni?

Néha már nehezen viselem és ilyenkor próbálom csitítani őket,de ennek mindig az volt a vége,hogy apám és nővérem is ordibált nekem,hogy ne szóljak bele...A telefontöltős sztorinál is közbe szóltam,mert épp menni készültünk,hogy haladjon nővérem,mert menni kell és,hogy inkább örüljenek,hogy meg lett a töltő ne veszekedjenek.Erre megint jött a letolás,hogy én maradjak csöndbe,neem az én dolgom.

Nehezen viselem,nagyobb vitákkor inkább bekapcsolom a zenét és fülessel hallgatom,hogy ne annyira halljam őket.

Már sokszor sírtam is emiatt.Olyan rossz így látni őket.

Van még esély,hogy normális kapcsolat legyen közöttük?

15/L