Mit gondoltok róla, szerintetek is kiégtem és már esélytelen vagyok a boldogságra? (azt se tudom már milyen megcsókolni valakit)

Utolsó: az hogy magamba találjam meg a boldogságot, hatalmas b*romság. Akik párkapcsolatban vannak, normális észjárással, a boldogságukat a másikból nyerik és nem önmagukból. Mindenkinek kell az, hogy szeressék, mindenki vágyik arra, hogy valakinek fontos legyen...

Tudjátok: (Sajnos 2008 óta vagyok depressziós)

Kunszentmártonba jártam a József Attila Gimnáziumba. Felső gimnáziumi éveim alatt én voltam a legfiatalabb, legelc*eszettebb h*lye úgy mond az osztályban.

Elvárnátok tőlem, hogy szocializálódjak, hogy tudjak beilleszkedni.

Nos: Nem normál általános iskolába jártam, hanem kisegítőbe. Ezzel önmagában nem is lett volna probléma.

CSAK HOGY: Ennek köszönhetően 14 éves koromig összesen 40 ember között ha mozogtam. Mert olyan iskolába jártam, ahol az osztályok össze voltak vonva.

Kevés ember, szinte mindenki ismert mindenkit.

Erre még amúgy is rátett a visszahúzódottságom.

Voltak barátaim akkor tájt, de kevés volt és későbbiekben nem maradtak meg. Mindenki ment a maga dolgára.

És amikor elkerült szakmunkás majd később gimnáziumba, ki hatott rám teljes mértékben, hogy nem olyan dolgok érdekeltek mint a többieket és ezért kitaszított voltam.

Lányokat meg pláne nem érdekeltem. Mondjuk akkoriban még nyeltem a dolgot úgy mond, próbáltam elfogadni, hogy ez van. Talán lesz jobb.

Gimnázium, 17 évesen kerültem be 20-22 évesek közé. Kész katasztrofális rémálom volt. Mindenki bas*ogatott, nem csak a saját osztályom, más osztályokból is.

Nem mondom, hogy szegények lettünk volna, de nem voltak úgy normális ruháim, olyanok mint a menő srácoknak.

Többnyire melegítő nadrágban, pulóverben járogattam suliba. És t*k gáznak éreztem mert látszott az embereken hogy hogy néznek rám.

FOLYTATÁS:

Annyira szét cse*ztek a kedves osztálytársak a második év végére, hogy a nyári szünetben minden áldott este a kés éle forgott a mellkasomon. Le akartam szúrni magam.

A sok h*lyeség végett akkor jött ki belőlem először, hogy nincs egy normális barátnőm, aki szeretne.

Végeztem a sulival, le érettségiztem.. Majd elmentem főiskola, de ott is csak felsőfokúra. Hogy hova és milyen szakra, azt jelenleg nem mondanám. De már ebből is néhány rossz akaróm úgy is rájön a kilétemre.

Aki tudja, hogy milyen egy főiskola, annak nem kell mondanom, hogy, hogyan is néznek ki a dolgok. 2 évig jártam, azaz 4 félév, minden fél év előtt vizsgák, bár az utolsó kivétel, mert ott nem volt. Végül vegyük úgy, 3 fél év és voltak vizsgák.

Az utolsó fél évi vizsgáim előtt egy nappal 51 éves édesanyám meghalt. Összeomlottam.. Anyukám volt az az ember, aki unszolt az utamon, aki segített, hogy mit kellene csinálnom és hogyan. Nem tartom magam buta embernek, de úgy érzem, hogy nekem szükségem lett volna édesanyámra a továbbiakban is, hogy valami ember szerűség legyek.

FOLYTATÁS:

Végig csináltam az iskolát. És jön a része az életemnek, ami nem túl fényes. És sokan tudom, hogy lefognak nézni érte:

Mikor befejtem az iskolát, már olyan szinten depressziós voltam akkor is, hogy megakartam halni. Netes ismerőseim már voltak akkoriban, akik próbálták tartani bennem a lelket. De mondhatni, nem nagy sikerrel.

Ők hallgatták tőlem kb minden napi szinten, hogy nem akarok élni, hogy nem kellek senkinek.

UTÁLTAM BULIBA MENNI, mert egyszerűen annyira gátlásos voltam hogy nem mertem volna oda menni soha senkihez.

Továbbá mikor beszélni akartam valakivel, mindig úgy éreztem, hogy kong a fejem az ürességtől. Egyszerűen nincs témám emberekkel beszélni. Sose figyeltem a környezetem, hogy ki mit szeret. Többnyire csak azzal foglalkoztam amit én szeretek, hiszem a világomba voltam zárkózva örökkön kb.

FOLYTATÁS:

Anyum halála után rájöttem, hogy ro*adtul egyedül vagyok és szükségem lenne egy párra. Próbáltam ismerkedni, és annak idején, 21-22 éves koromban, még az akkori csoporttársaim tanácsát próbáltam megfogadni, hogy próbálkozzak 14-15 éves lányoknak, mert úgy mond ők még kicsit irányíthatóak, és hogy próbálkozzak náluk, hát ha összejön valami.

Templomba járó ember voltam, 12 éves koromtól, 21-22 éves koromig. Az első barátnőm lényegében onnan lett.

Még mielőtt anyum meghalt volna, már akkor próbáltam picit fűzni a leányzót. ÉS NEM! Nem szexért... eszembe se jutott a dolog akkoriban még. (Talán azért sem merek ma már keresni senkit, mert félek hogy lenéznének, impotencia problémáim vannak már fene tudja mióta).

FOLYTATÁS:

A lánnyal beszélgettem rengeteget, kedveltük egymást. De akkoriban úgy mond csak barátok voltunk. Lefektetni nem akartam, viszont annyira régen csókolóztam már akkor, (14 évesen csókolóztam először, aztán kb egy éven keresztül al*zott a csaj, hogy gyerekesen csókolok, mindenkinek mondogatta, beégett), szóval így beszélgetett a lánnyal, hogy előfordul, hogy barátok is néha csókolózhatnak és végül sok sok hú*ásra, sikerült rá vennem, hogy megcsókolhassam. Emlékszem, akkor eléggé megk*vántuk a csókot :'D, kb 13x csókoltam meg, volt úgy hogy menni akart már haza, mert így is ro*adt sokáig velem volt és már rég otthon kellett volna lennie.

Ez 2009 december 31.-én, Szilveszter napján történt.

Volt hogy mondtam neki, hogy utoljára hagy csókoljam meg, hát már nagyon sietett volna szegény, de végül megengedte. Elindultam hazafele és még emlékszem, hogy ő rohant vissza, hogy megcsókoljon. (Gondolom, csak nem csókolhatok olyan sz*rul még sem :/)

Hogy aztán Isten vagy akárkinek is a büntetése lett a tetteimért, hiszen már ekkor anyum kórházban volt :(, 2010. január 3.-án elhunyt, egy vasárnapi napon.

FOLYTATÁS:

Ezzel a lánnyal jöttem össze április 6.-án, húsvét hétfőn.

Apám elvitt hozzájuk motorral, előtte nem sokat beszélgettünk, gondoltam meglepem. K**va jól elvoltunk, és hát ro*adt sokáig maradtam, anyukájának szemet szúrt, de annyira nem haragudott végül is :D, csak tényleg sok volt. 22 óráig voltam náluk, ilyen délután 4-5-től kb, 23-ig még a kapuban beszélgettünk.

Akkor megbeszéltük, hogy nekem még mindig tetszik, és összejöttünk, de megbeszéltük, hogy legyen titokban.

Ő 14 volt, én 21. Le lehet nézni, nem igazán érdekel.

Másfél hónapig voltunk együtt. Majd kidobott.

Egyébként az édesanyja megengedte hogy velem legyen, még 1x elmondom, ismert engem és megbízott bennem.

Ha tudni akarjátok, ekkor már viszont belőlem előtörtek a sza**ágok. 21 évesen szűznek lenni, szégyelltem magam.

Szerettem volna vele lefeküdni, de SOSE NYÚLKÁLTAM!, sosem simogattam olyan helyeken, mindig szavakkal kérdeztem tőle, hogy benne lenne e.

Utólag mondjuk nem bánom hogy nem történt meg. Mert nem illettünk össze. Két külön világ voltunk. Bár mondjuk tudom, hogy a tesója ő belém volt zúgva, ő idősebb is volt, viszont ő nekem azért nem tetszett, mert beteg szegény. Most meg nem mondom, hogy mi a baja. (átolvasva a szöveget utólag eszembe jutott, a*tista azt hiszem, de mondom, nem abból a nagyon beteg fajtából, csak van benne)

De azt hiszem valami olyasmi a leírása, hogy olyan magába zárkózó személyiség, a saját világában él úgy mond.

FOLYTATÁS:

Bár ő nem 100%-ig az, csak egy bizonyos mértékig.

Egyébként t*k normális és okos is.

Ja igen, kimaradt egy fontos információ:

Nem kerestem munkát. A depresszió miatt nem érdekelt semmi. És mivel tudom, hogy nagyon sok csaj a pénzre megy, meg hogy munkája legyen az embernek, előbb találni akartam valakit, aki elfogad és szeret ezek nélkül is. Tudom hülye felfogás, belőlem ezt hozta ki a depresszió.

És még mielőtt valaki megkérdezi, hogy a csaj mellett miért nem kerestem munkát, azért nem, mert még akkor iskolába jártam és le se vizsgáztam.

És hamarabb dobott ki, mint hogy befejeztem volna azt.

Aztán több mint egy évig nem találtam senkit. Folyamatosan feljárkáltam neten oldalakra és mindenkire írtam, akire csak tudtam. De sajnos nem volt vevő rám senki. Nem feltétlen a munka miatt, sokan a kinézetem végett ítéltek el és nem is akartam megismerni. Pedig akkoriban még azért normálisabb voltam.

FOLYTATÁS:

Most kimondok egy tényt, sajnos a szex utáni vágyam az megmaradt. 22 évesen, sőt már majdnem 23 évesen még mindig ott voltam, hogy szűz voltam.

Ezért már annyira ki voltam készülve lelkileg, hogy nem tudhatom milyen érzés lánnyal lefeküdni, ezért pr*stihoz fordultam.

Lehet köpködni, lehet szidni, hogy milyen h*lye vagyok, ez van.

Majd 2011. októberében összejöttem egy 18 éves lánnyal badoo-ról. De már akkoriban is ismerkedésnél depressziósan viselkedtem és kételkedett bennem a lány, hogy találkozni akar e egyáltalán velem, de végül találkozott és azt mondta, hogy kellemeset csalódott.

Akkor összejöttünk.

Szombati napon történt, viszont rá következendő szombaton ki is dobott. Az oka egyszerű, én túl gyorsan megszeretek valakit, és sokat akartam vele lenni :/ ez neki nem jött be.

Aztán jött az életem fénypontja, vagy pontosabban az életem legnagyobb bukása:

Nagyon ki voltam lelkileg, szükségem lett volna valakire, aki tényleg szeret, akiért tényleg lehet élni. (Itt megint majdnem másfél év telt el. Hiszen 2011 októberében jöttünk össze, mostani exemmel meg 2013 május.)

2013. május 7.-e: egyik haverom járt egy lánnyal, én oda álltam haverom elé és megkértem, hogy segítsen már valahogy találni egy lányt, akit megismerhetnék.

Ő mondta, hogy miért nem próbálom meg a barátnője húgát felszedni. (Jelzem 14 volt, én 25).

Hát ro*adtul húztam a számat, mikor megtudtam a korát és igazság szerint nem is nagyon akartam kezdeni vele.

Még talán haveromnak is mondtam, hogy idősebbet nem tudna. (De mivel nagyon egyedül éreztem magam így jött a folytatás)

Aztán úgy voltam vele, hogy egy próbát megérne.

(Életem legnagyobb hibája volt)

Előbb megkértem haveromat, hogy beszéljünk a lány nővérével. Megkérdeztük őt zavarná e a dolog.

Akkor még azt mondta, hogy nem.

Aztán megkértem őket, hogy beszéljenek a lánnyal, hogy mit gondol rólam, tetszenék e neki esetleg, stb.

Kocsival voltam, mikor eltelt egy kis idő, vissza mentem a házuk elé és megkérdeztem haverom, hogy mit mondott.

Akkor a haverom megrázta a fejét és azt mondta, hogy hát nem jössz be neki, azt mondta. (itt követtem el a hibát)

Bekötöttem a biztonsági övet, indítani akartam a kocsit, közben majd elbőgtem magam.

De történt valami, kiszálltam a kocsiból, a nevén szólítottam, megkértem hogy jöjjön ki mert szeretnék vele beszélni. Elmondtam neki, hogy tetszik nekem és hogy sajnálom, hogy a haveromon keresztül kérdeztem meg a dolgokat. Mondtam, hogy szeretném őt megismerni, szeretnék vele lenni. Mondogattam neki, hogy nézze meg a nővérét meg a pasiját, hogy ők milyen jól elvannak, és hogy ő nem vágyik e arra, hogy valaki vele is így foglalkozzon. Lényegében végül szimpatikusnak talált és azt mondta hogy legyen.

2 nappal később újra elmentem és pont akkor május 9. volt, a születésnapom. (megint csak életem legnagyobb hibája, hiszen pont a születésnapomon jöttem vele össze, egy életre sz*r lesz a születésnapom)

Oda álltam az édesanyja elé és elmondtam mindent magamról, hogy ismerkedési gondokkal küzdök, hogy nem bulizok, nem alkoholizálok. Nem cigizek. Mondtam, hogy jobban kijövök valahol a fiatalabbakkal mert kb olyan érdeklődési köröm van. Akkor kinevetett, de azt mondta, hogy a lányárára bízza a dolgot, ha ő szeretne velem lenni, akkor velem lehet.

1 hét után, már ilyen szájra puszikkal, sőt később már csókkal, emlékszem, hogy haverunk előtt álltam szintén kocsival, a hátsó ülésen beszélgettünk és ott csókoltam meg először. Onnantól kezdve nem volt baja a csókkal, meg szerette is.

Csak hát volt egy hiba a részemről, bejelölt az apja facebookon, de akkor még nem tudtam, hogy ő az apja.

Került ki a facebookomra olyan kép, ahol csókolózunk.

Na innentől jöttek a problémák és a veszekedések (ja egyébként szülök elváltak voltak).

A lányt valahol megkereste az apja és szakított velem facebookon. Csak én másnap elmentem hozzá és beszélgettem vele. Elmondtam neki, hogy beleszerettem és hogy nem akarom őt elveszíteni, és hogy ő azt akarja e amit az apja mond neki.. akkor mondta, hogy nem, meg velem akarna maradni. Megvártuk az any*át, aki dolgozott és ő azt mondta, hogy sz*rjuk le az apját, ne foglalkozzunk vele.

Hát így konkrétan a pártunkat fogta.

Sajnos rengeteg veszekedés lett a kapcsolatunkban, főként a tiltások végett. Úgy kifejezetten nem voltak eltérések köztünk, ugyan olyan dolgok érdekeltek minket, ugyan azokat szerettük. Magunk között úgy nem is lett volna nagyon vita. Csak tényleg leginkább a tiltások.

Ennek ellenére együtt voltunk 1 év 4 hónapig. Mikor a lány új iskolába került, akkor az édesanyja meghalt, 2014 szeptember elején körülbelül 11. környékén.

Tudtam, hogy elfogom veszíteni a barátnőmet.

Elkerült az apjához, ott pedig szépen lassan átnevelték, megváltozott a stílusa, kiszeretett belőlem és megutált.

Ott hagyott, közölte velem, hogy keressek magamnak másik barátnőt.

Nem tagadom, itt a legvégén voltak elég d*rva kitöréseim a viselkedésemmel. De csak mert nem akartam elveszíteni, de őt ez nem igazán érdekelte, vagy hatotta meg.

Lefeküdt velem. És ez is a legs**rabb érzés a világon, mert én olyan vagyok, hogy egy lányt akartam magamnak, akivel életem végéig ellehetek, sose untam meg. De ezt ut*lom a lányokban, hogy les**rják kivel vesztették el, csak menjenek másik fa*zra.

Igen, emiatt a h*lye p*csa miatt akartam öngyilkos lenni és ma is kb majdnem begyógyszereztem magam.

Egyszerűen kiégtem, nincs kedvem a nyom*rom másra ráerőltetni.

Egyre erősebb az impotencia problémám is. Hiányzik az a sz*r is. (Még mielőtt közbe jön, hogy impotencia mellett, hogy vágyom rá, közlöm, hogy a vágy elég erősen bennem van, a kettőnek nincs köze egymáshoz) És úgy érzem, hogy nem vagyok kapcsolatra alkalmas.

A depresszióm meg odáig fajult már, hogy legszívesebben aludnék egész nap. Fel sem kelnék már legtöbbször.

Mert az álmaimat legalább én irányíthatom és sokszor érzem magamat jobban ott, mint a valóságban.

Ma pl, csak beakartam ülni egy kád meleg vízbe, el is kezdtem engedni a vizet, de hamar meg is állítottam, nem tudtam erőt venni magamon hogy beleüljek.

Enni se volt lelkierőm. Amivel eddig elütöttem az időmet, azok a játékok voltak többnyire, de esküszöm, kínszenvedés volt a próbálkozásom hogy én játsszak. Filmet nézni se akartam. Az egész napomat végig bőgtem.

De leginkább csak a közelgő születésnapom miatt vagyok kibukva, amit mondtam, hogy akkor jöttünk össze és 3 éve lennénk együtt :(.

Komolyan, én már arra se emlékszem, hogy milyen megölelni, megcsókolni valakit. Annyira szán*lomnak érzem magamat.

VESZÍTETTEM