A párommal nem tudunk kommunikálni, mit kéne tegyek?

Miért csinálja ezt? Talán mert nem vagytok egymás igazi lelkitársai akik letudnak őszintén ülni megbeszélni bármit.

Mondd meg neki nyugodtan ezt... mert egy párkapcsolat arról szólna, hogy fizikailag és lelkileg is egymás társa vagytok, egymást egészítitek ki...

ha ez nem megy akkor lépj túl rajta ahogy ő mondja, csak szó szerint... hagyd ott a fenébe.

Én is próbálkoztam mindenfélével, - túl sokáig.

Ez valami típus lehet, nem szokott hozzá, hogy a beszéd nem csak az időjárásra vonatkozhat.

Én feladtam, az nem kapcsolat.

Azért elég hamar kimondtátok a halálos ítéletet.

Szerintem itt lehet az a baj, hogy ő nem akar leülni a megbeszéléshez, hanem közben csinál valami kényszercselekvést (idegesség hatása). Nagyon drámaian indítasz, engem is megkörnyékezne a pánik egy drámai "beszélnünk kell!" után.

Mondjuk elkezd ordítozni onnantól már komoly a baj... Ideggyengeség? Vagy csak amolyan bohéméletet élne mondván a kisprobléma nem számít a nagy meg megoldódik menet közben? (ismerek ilyen embereket akik szerintem kiszaladnának a világból az ilyen leülésektől).

Én mondjuk szeretek így leülve dolgokat megbeszélni, beszélgetni, lelkizni stb. de tudom, hogy nem mindenki ilyen.

Érzelmileg zárkózott.

Ha el tudod fogadni olyannak amilyen, akkor még lehet közös jövőtök.

Szerintem ne hozd ilyen leülős beszélgetős helyzetbe, hanem amikor ösztönösen alakul beszélgetősre egy-egy este, akkor kell finoman (nagyon finoman!) ráközelíteni a problémákra. De ha esetleg még így is hárít, akkor inkább ne erőltesd.

A én barátnőm is ilyen drámázósnak indult, de megneveltem.

Ha nem úgy indít minden beszélgetést, mintha azt közölné, rossz hírem, rákos vagy, akkor szívesen meghallgatom.

Tanult belőle, ma is együtt vagyunk.

Jaj, most az a baj, hogy nem ül le szembe veled, és issza a szavaid? Ez komoly? Hallod, mint az én egyik exem.

Neki is mániája volt, jó nagy segget kerített neki, mint egy szertartás, most akkor leülünk, kávé, cigi, üdítő, és akkor jöjjön a hegyibeszéd.

Simán meg lehet tárgyalni egy problémát úgy is, ha a másik közben végzi a dolgát. Sőt, mivel automatikus, berögződött mozdulatokat végez - piszkos zoknik összeszedése pl. - a problémára kívülállóként tud tekinteni, ezért sokkal könnyebben megtalálja a jó megoldást.

ird le neki és kérd meg h válaszoljon rá levélben

vagy email ...

"És miért nem tudod neki elmondani a problémád, miközben pakol?"

Bocsánat, de aki szerint normális, hogy egy párkapcsolati problémát úgy rendeznek, hogy közben az egyik fél zörög-molyol-mosogat-kukát ürít, azok ezt komolyan gondolják?

Egy munkahelyi vagy üzleti beszélgetésen alap elvárás, hogy a felek leüljenek egymással, és figyeljenek oda a beszélgetésre. A párkapcsolatban, ami mégiscsak talán az egyik legfontosabb emberi viszonyunk, nem lenne fontos megadni ugyanezt a tiszteletet a másiknak?

Mégis hogy esik már az valakinek, hogy a párjával fontos dologról akar beszélni, de csak az illető hátának tudja mondani? Ez tiszteletlen viselkedés, tisztelet nélkül meg nemhogy párkapcsolat, de semmilyen értelmes emberi kapcsolat nem működik.

Ha pedig valóban idegesség és kényszercselekvés, akkor ezt meg lehetne mondani és valami értelmes mederbe terelni. (Mittudomén, a cipőket lehet fényesíteni ülve, szemben a másikkal, mégiscsak már legalább szembe tudnak nézni...)