Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Akinek más anyanyelvű a párja, az hogyan. (? )

Figyelt kérdés

Sziasztok, lenne egy kis problémám, amellyel kapcsolatban szívesen hallgatnám meg olyanok tanácsát, akik kicsit is kompetensnek érzik magukat a témában :).

Szóval! Már egy ideje távkapcsolatban élek a (számomra) idegen anyanyelvű párommal, eddig semmi probléma nincs is, korábban hónapokat éltem az országában, a szokásokkal tisztában vagyok, a kultúra, a közeg nem idegen számomra (viszont akkor nem volt szükségem a helyi nyelvre, elég volt az angol), viszont most, hogy az ottani életem véget ért, és ingázunk, egyre többször szembesülök azzal, hogy beszélnem kellene a nyelvén. Azonban (korábban ez soha nem fordult velem elő, könnyedén tanulok idegennyelveket, angolul is folyékonyan beszélek) akkora gátak, falak és félelmek vannak a fejemben az ő nyelvével kapcsolatban, hogy egyszerűen leblokkolok, és ha rá gondolok ezek a szituációkra rögtön sírni tudnék. Arra már rájöttem, hogy attól félek, hogy kellemetlen helyzetbe hozom őt a hibás, idióta makogásommal (ha egyáltalán meg mernék szólalni, amit pont emiatt nem is teszek) vagy magamat, ha vele vagyok (illetve előtte), és akkor mindenki azt fogja gondolni róla, hogy szerencsétlen valami fogyatékossal jár (elnézést a szóhasználatért). Ide s tova összesen kb. már kb. 8 hónapja próbálom tanulgatni az ő anyanyelvét, és egy csomó mindent meg is értek, nem azzal van a baj, hanem az előbbi félelmekkel... Például pár napja is együtt voltunk, nála külföldön, találkoztunk egy barátjával, és a délutánom kb. azzal telt, hogy kussban voltam, illetve borzasztó kínos helyzetbe hozván magamat még a wc-re sem tudtam egyedül elmenni, mert hiába kérdezgettem az embereket, ők nem beszéltek angolul, én meg nem értettem meg annyit se, hogy "jobbra-balra, de fizetős a mosdó". És akkor ezek után visszakullogtam az asztalunkhoz, és próbáltam diszkréten leplezni, hogy majd bepisilek konkrétan, miközben csöndben ültem, és hallgattam őket, hogy nem értem, mit beszélnek ők ketten... És sírni tudnék komolyan, mert ezzel is őt hozom kellemetlen helyzetbe, hogy konkrétan el kell kísérnie wc-re, mert egyedül leblokkolok, ha meghallok két szót az ő nyelvén. És ő is folyton kérdezgeti tőlem, hogy mondjak valamit, miért nem stb., mert tudja tanulgatom és látja is, hogy értek dolgokat, de már mondta is, hogy nem kérdez többé, mert úgyse mondok semmit.

Hihetetlen nagy lúzernek érzem magam, de nem tudom hogyan kellene elkezdenem megszólalni. Társaságban csak leégetném őt is, meg magamat is, ha csak ketten vagyunk, akkor meg eszemben sincs megszólalni... ugyanakkor meg látom őt a saját nyelvén beszélni, és olyan könnyedén, vidáman beszél mindig, és folyton azon jár az agyam, hogy "de, jó lenne neki, ha velem is így beszélgethetne...".


Köszönöm, ha bárki tud segíteni valami tanáccsal!



2016. ápr. 18. 10:29
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:

Amikor osszejottem a ferjemmel akkor kb csak makogtam a nyelvet, ertettem mindent de a valaszaim enyhen szolva rohejesek voltak, ettol fuggetlenul folyamatosan beszeltem:-))Vegulis sztem ennek koszonhetoen beszelem folyekonyan a nyelvet, szoval hidd el nem gond ha nem beszeled a nyelvet, de mindig probald meg:-))


Egyebkent nekem madridban volt hasonlo frusztraciom, hogy nem beszelek spanyolul es tok vicc h nem tudtam koffeinmentes kavet kerni mert nem ertette a pincer, elmondtam az angol verzioit,aztan azt h talan spanyolul hogy lehet, aztan mutogattam mar h noooo coffeinoooooo es allt es nem ertette.


Es akkor elbogtem magam hogy bakker egy kavet nem tudok rendelni:-)))A mellettem ulo srac ertette h mit szeretnek es szolt a pincerncek es vegulis kaptam, de sztem a pincer szandekosan nem ertette...vagy nem tudom:-)))

2016. ápr. 18. 13:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 A kérdező kommentje:

Nálam is ugyanez volt tegnap, amikor végre eljutottam egy mosdóba, konkrétan leültem és elbőgtem magam, hogy mekkora egy szerencsétlen vagyok, hogy még mosdóba sem tudok kimenni...

Igen, beszélni, beszélni ez lenne a legfontosabb, csak valahogy ha még nem lennének ezek a félelmek bennem, akkor sem tudom pl. elképzelni, hogy ülök, és egyszer csak megszólalok. Ők ketten beszélgettek, én nem értettem miről van szó, szóval inkább csak csöndben ültem. Nem tudom, ilyenkor mit kellett volna tennem félelem nélkül.

2016. ápr. 18. 13:56
 13/15 anonim ***** válasza:
100%

Nekem is más anyanyelvű a párom, annyi különbséggel, hogy én erős A2-es szinten beszéltem a nyelvét, akkor majdnem 4 hónapja éltem az adott országban. A munkahelyemen, a nyelvsuliban, a mindennapi életben magabiztosan beszéltem annyit, amennyit tudtam, de előtte és a barátai, aztán a családja előtt sokáig nem mertem megszólalni, angolul beszéltünk (a nagymamájával meg activityztünk, mert ő nem tud angolul, és meg nem akartam megszólalni az ő nyelvükön). Aztán a párom mondta, hogy próbálunk egy kicsit beszélni az ő nyelvén, és tanítgassam kicsit magyarul is. Eleinte mindig csak vele beszéltem adott nyelven, kezdve az alap dolgokkal: köszönés, milyen napod volt, mit csináltál a munkahelyen, mit kell venni, hova menjünk hétvégén stb. Aztán amikor bonyolultabb dolgokról kellett beszélni, váltottunk angolra, de mindig egyre többet beszéltünk az ő nyelvén. Aztán egyszer a szüleinél voltunk, és a nagymamájának nem sikerült elmutogatni, amit akartam, aztán akkor először megszólaltam ott is nem angolul. Nagyon örültek neki, nem zavarta őket, hogy többet beszélek hibásan, mint jól. Utána sikerült megnyílni, de kb egy év kellett ahhoz, hogy bárkivel a családból, baráti körből tudjak beszélni.

Szóval fel a fejjel, próbálj először csak a pároddal egyszerű dolgokról beszélgetni, aztán majd jön a többi is :)

(Én már majdnem 5 éve élek a párommal Észtországban, nyáron lesz az esküvőnk. Viszont magyarul nem sikerült megtanítani...)

2016. ápr. 18. 21:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 A kérdező kommentje:
Nagyon szépen köszönöm a válaszodat! Tényleg hasznos volt, és kíváncsiságból megnéztem az észt nyelvet (ha jól vettem ki, akkor erről van szó a te esetedben), és hát le kalappal előtted, nem semmi egy nyelv a sok esettel meg fokváltozásokkal, meg kiejtéssel meg mindennel. Engem valószínűleg még a következő életben is megnémítana :DD. Fokozatosság látom, hogy működött, megpróbálkozom vele újra én is, a párom biztos izgatottan hallgatja majd, hogyan keltem fel hétkor törökül :D. Köszönöm még egyszer!
2016. ápr. 18. 23:13
 15/15 anonim ***** válasza:

Hát hallod, nekem a párom nem más anyanyelvű, de nemrég megtetszett a török nyelv, és szeretnék legalább alap szinten megtanulni. Még csak most vágnék bele, ilyenek ragadtak rám eddig, hogy szív, gyere, alma, víz, bárány meg még 2-3 szó :D Nekem tetszik a hangzása, bár első hangzásra vicces a sok ö és ü miatt, de többedik hallgatásra nekem van benne valami szép :)

Nekem már az is fura volt, hogy az exem székely, hát hallod, ők magyarul beszélnek, de az ilyenekkel, hogy ejsze, tík/tűk (ti), műk (mi), gogos, murok(sárgarépa), vinetá(padlizsán), punga (szatyor), berbel(alszik/szundikál) stb. stb. úgy lesokkoltak az ottaniak, hogy csak lestem! :D Először kínos volt, hogy ők így beszélnek, én meg irodalmi magyarul egy kis szögedies ő-zéssel megsépelve, néha tényleg nem tudtam meg merjek-e szólalni, vagy megkérdezzem-e mit mondanak. De mi legalább 90%-ban értettük egymást. Aztán pár év alatt annyira megszoktam, hogy egy teljes beszélgetés alatt max. 1-2 szóra kell rákérdezzek (jó esetben tudom a szövegkörnyezetből), és kb. 2 nap alatt észrevétlenül átállok, és én is úgy kezdek beszélni, mint ők, a boltban is pungát kérek szatyor helyett, bár a pittyogtatós cigit nem tudom kimondani röhögés nélkül :D Ezen még az exem is röhög (jóban maradtunk, van egy lányunk, szóval elég gyakran beszélünk, megyünk is majd úgy néz ki tesójához keresztelőre).

Előtted meg le a kalappal már azért is, hogy belevágtál a nyelvtanulásba! Csak biztatni tudlak, hogy ne félj, hogy elítélnek, ha úgy hozza a szükség, akár kézzel-lábbal mutogatva, három nyelven makogva is értesd meg magad! Ha viccesre sikerül, nevess velük, jó kis sztorik is alakulhatnak ebből, amin mosolyogsz majd később, mikor már jól beszélsz, és végleg levedletted ezt a szorongást. Halgass zenét (én most is Tarkant hallgatom :) ), nézz filmeket, és menj rá témákra, próbálj lefordítani ezt-azt ami érdekel, és igenis szólalj meg (először a párodnak is elég pár tőmondatot). És ha felbátorodtál, próbálkozz két nyelvű beszélgetéssel olyanokkal, akik angolul is beszélnek, pl. ő beszél törökül, te válaszolsz angolul, és ha valamit nem értesz, kérd meg, hogy ismételje el angolul. Ne izgulj, ők is emberek, ugyan mi történhet? Hülyének néznek? Hát basszus tudom milyen rossz érzés az, de ha nem tanulsz meg vállat vonni, akkor sose lesz jobb. Ne arra gondolj, hogy mit fogsz elrontani, hanem arra, mennyire fognak örülni, mikor végre valahára megszólalsz a nyelvükön, és legalább 2-3 mondatos beszélgetést tudsz velük folytani. A pozitív visszajelzések felbátorítanak majd hidd el! És neked is sokkal könnyebb lesz, minél többet értesz meg és tudsz elmondani.

És semmiképp se vedd kényszernek, hiába az, inkább arra menj rá, ami érdekel, és hamar rád fog ragadni vele a többi is.

Sok sikert! :)

2016. ápr. 21. 03:41
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!