A párom Asperger-szindrómás, és engem ez elgondolkodtat. Rossz ember vagyok?

Fiam ilyen. :)

Ugye itt fel sem merül, hogy megszakad a kapcsolat, szóval tenni kell, akár naponta is.

Igen, a tankönyv egy dolog, a való élet meg egy másik. Ez minden szakmában így van, ezen ne is rágd magad. (Otthon is dolgozol? Képzeld el mit érezhet egy nőgyógyász. :P )

A párkapcsolatoknak része az is, ha néha nem értjük egymást, másképp látunk dolgokat, nem tudjuk/akarjuk belátni a hibáinkat. Ez pedig az Aspergertől független, mással is lesz ilyen, legfeljebb kevesebb.

Olvass itt a gyk-n pár kérdést: ritka ajándék a jó párkapcsolat. És a tiétek az, elég ehhez elolvasni, amit írtál a párodról.

Kár lenne veszni hagyni. :)

Kimondottan aspergeres felnőttekről nem ismerek irodalmat, de szülőket segítő rengeteg van! Különös gyerekek, pl.

Jó még az egymásra hangolva, érdemes elolvasni.

Legyél konkrét és határozott, itt nincs helye taktikázásnak meg női rafinériáknak.

Hazamész, kivagy. Megkéred, hogy fél órán át hagyjon magadra, ez alatt lenyugszol, és türelmesebb leszel.

Ennyi.

Nem kell komplikálni.

Az Asperger egy dolog, a személyiség pedig egy másik. Egyszer hallottam és teljesen azonosultam vele: az Asperger nem kifogás, hanem kihívás. Persze fontos az elfogadás, és annak tudatosítása, hogy bizonyos dolgokról nem tehet, az állapotból fakadnak, de attól még igenis az Aspergereseknek is be kell látniuk, hogy nekik is meg kell tanulni alkalmazkodni másokhoz, ez az ő érdekük is. Nem aspikra is jellemző, hogy elvárnák, hogy a világ alkalmazkodjon hozzájuk és ne nekik kelljen a világhoz, és ez náluk is problémás gondolkodás, hiszen a világ nem fog alkalmazkodni. Egy aspi számára különösen fontos az önismeret, és tapasztalataim szerint az intelligenciájuk révén borzasztóan jól tudják kompenzálni a hiányosságaikat.

Nekem azt kellett tudatosítani, hogy ami nekem neurotipikusként evidens, az a társamnak nem feltétlenül az, tehát el kell neki magyaráznom. Viszont benne megvan a változási képesség és hajlandóság: történetesen már azelőtt elkezdett foglalkozni önismerettel és dolgozott a személyisége fejlődésén, hogy összejöttünk. Ő képes és hajlandó is változni, változtatni - önmagáért, a kapcsolatért egyaránt. Ez a személyiségéből fakad.

De ugyanúgy, ahogy az átlag populációban, az aspik között is nagyon különböző személyiségű emberek vannak, úgyhogy ilyenkor érdemes félretenni az Asperger titulust és azt nézni, hogy milyen személyiség.

Én azt látom, hogy neked vannak komoly önértékelési problémáid, nagyon meg akarsz felelni, mindenért magad hibáztatod. Márpedig így nem fog változni a helyzet. Neked is vannak (lehetnek is!) jogos igényeid, elvárásaid egy kapcsolatban, és ahogy te figyelembe veszed a párod igényeit, neki is így kellene tenni. Gondolom, nem egy ostoba ember, képes lenne felfogni, hogy egy kapcsolat a kölcsönösségről szól. És képes lenne tudatosan dolgozni is érte - ha akarna. Kérdés, hogy ez a szándék vajon megvan-e benne!

Azt kellene tudatosítanod, hogy azzal, hogy jelzed a vele kapcsolatos problémáidat, nem bántod, hanem éppen hogy segíted. Ő alapból nem tudja, hogy mire lenne szükséged, de ha elmondod, akkor világos és egyértelmű számára. Plusz mindkettőtök érdeke az, hogy te is jól érezd magad a kapcsolatban: ha nem érzed jól magad, akkor ő kap egy frusztrált, megkeseredett társat, ami neki sem jó. Mindenki jobban jár, ha a te igényeid is kielégülnek! Persze nyilván nem mindegy, hogyan jelzed a problémákat: lehet türelemmel, szeretettel, és lehet számonkérően is. Nagyon nem mindegy. És hát nagyon fontos, hogyan reagál... ha csak hárít, kifogásokkal takarózik, téged hibáztat, akkor soha nem fogod jól érezni magad ebben a kapcsolatban, és nem az Aspergere, hanem a személyisége miatt.

Látom, az első könyveket is ajánlott, akkor én is megteszem. :)

Én nagyon ajánlom az EMK (erőszakmentes v. együttműködő kommunikáció) alkalmazását, nem csak aspikkal szemben, hanem mindenkivel.

Dr. Marshall B. Rosenberg - A szavak ablakok vagy falak‎ c. könyvéből jól elsajátítható, de léteznek tréningek is a tanuláshoz és gyakorláshoz.