Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok/nők, ti mennyire tolerálnátok, ha a párotok nem tűrné a babusgatást, amikor beteg?
Párkapcsolatokban általában azt látom, ha az egyik fél betegeskedik, kissé le van robbanva egészségügyileg (megfázás, influenza, migrén, görcsök, rosszullét stb.), akkor a partner szinte végig a kedvében jár. Ágyban reggeli, gyógyhatású készítmények elfogyasztásra készítése, folyamatos érdeklődés az aktuális állapota után, fizikai érintkezések számának növekedése, kézfogás, puszi (kivéve ha cseppfertőzéssel terjedő betegségben szenved a nő/férfi), szemezési kontaktus stb., tehát ilyenkor mutatkozik meg, hogy mennyire vagyunk képesek jóban, rosszban (de főleg rosszban) törődni a másikkal.
No de mi van abban az esetben, ha a férfi, amikor hasító fejfájással küzd, vagy éppen a hasa görcsöl, vagy éppen fogfájdalmaktól robban szét a feje, a háta közepére sem kívánja senki társaságát sem?
A kérdés ihletése: legutoljára, durván négy éve voltak fizikai fájdalmaim. Két hátsó bölcsességfogam bedurrant, és kb. 2-3 hétig szinte a munkámat sem tudtam normálisan elvégezni. A fejemet luftballon nagyságúnak éreztem és az állkapcsomban éreztem az összes lüktető aortámat, ráadásul a fájdalomcsillapító sem igen segített. Ez idő alatt senki társaságát nem akartam, még az akkori barátnőmét sem nagyon, akinek elmagyaráztam, hogy szeretném, ha nem gügyögne bele a képembe non-stop, amíg kitombolják magukat a fogaim a pofámban. Persze ezt nem ilyen drasztikus, paraszt módon, hanem kulturáltan kértem tőle. Eléggé zokon vette, mert azt hitte, hogy valami bajom van vele. Szimplán csak egyedül akartam maradni a fájdalmaimmal, és nehezen tűrtem volna, ha folyton valaki rajtam mászott volna.
Értem én, hogy sokan igénylik a törődést, a gondoskodást ilyen szélsőséges esetekben, viszont vannak, akik kevésbé. Ti mit gondoltok? Nagy kérés lenne egy férfi részéről, hogy hagyjatok neki időt és teret, ha éppen "halálos" fájdalmai vannak?
válasza: válasza:Fogfájásra pl. a pálinka kiváló érzéstelenítő, és anyukámnak anno a nőgyógyász javasolt pár korty alkoholt nőgyógyászati görcsök enyhítésére. No, ennyi volt a kitérő.
Én tiszteletben tartanám a kérését, végezném a napi rutint, de fél füllel résen lennék, hogy ha mégis kell a segítségem, akkor készen álljak. De csak abban az esetben, ha nem szenved látványosan, mert ha hisztibe torkollik a dolog, akkor nem ússza meg, hogy elzavarjam orvoshoz, vagy beleadagoljak valamit, ami enyhíti a bajait.
válasza:Alapvetően soha nem gügyögök senki pofájába non-stop és nem is mászok a nyakába. A valódi odafigyelés az más. Ettől függetlenül nálunk az a policy, hogy mindent meg lehet beszélni.
Amúgy simán lehet, hogy levette, ha a fejedben így hangzott el a dolog, hiába próbáltad kulturáltan mondani.
válasza:Mindig a másik igényét követem. Volt olyan barátom, aki hasonló volt, mint te is. Egyszerűen senkit nem akart a közelében. Megcsináltam neki a reggelit, az ebédet, vacsorát, bevittem neki egy kancsó vizet/teát és békén hagytam. Mondtam, hogy szóljon ha kell neki bármi. Ő a szobában, én a nappaliban. Külön is aludtunk.
A párom meg igazi hisztikirálynő ilyenkor, de neki jól is esik, ha körülötte ugrálok. Az érintést ő sem bírja, nem is szoktam bújni hozzá, de viszem neki a levest, teát, lázmérőt, gyógyszert, vizes borogatást, csokit, mindent amit akar.
Én meg olyat még nem láttam senki ismerőstől, hogy betegen gügyögött volna a másikhoz, mint egy fél éveshez.. Gondoskodni lehet, és jó ha valaki gondoskodó. HA ez annyit jelent, hogy megcsinálom a kaját, aztán békén hagyom, akkor azt. Ez is gondoskodás. Ha egész napos sürgés forgást, akkor pedig azt.
Ilyen a igazi gondoskodás. Nem pedig az, amikor a másik igényét figyelmen kívül hagyva kiélhetjük a saját "gondoskodási vágyunkat".
válasza:A legnagyobb törődés a másik igényeire való odafigyelés. Tehát ha a barátnőd ebben az esetben úgy tudott volna a legjobban törődni veled, ha békén hagy. Persze nem úgy értem, hogy szarik rád, hanem hogy kettőt hátralép.
Egyébként ilyen nagy fájdalmak esetén én sem bírom elviselni, ha valaki az arcomban van, még segítő szándékkal sem. Nekem is fájt a fogam már nagyon, a legütősebb fájdalomcsillapítók alkalmazása után is az arcomon pörögtem, ha jött a roham. Aki egy méternél közelebb jött volna, azt tuti felrúgom.
Akkor szeretem a gondoskodást, amikor nem annyira fáj, legfeljebb csak gyengélkedek vagy kicsit rosszabbul érzem magam. Például egy sima nátha esetén. De valaki még akkor sem. Ezt szerintem illene tiszteletben tartani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!