Férfiak! Eltudnátok fogadni ezt a párotokban, vagy inkább más után néznétek?

Rólam van szó, és a 'hibámról'. Nyilván van több, de ez az egy nagyobb, ami kihat a kapcsolatomra és ezzel kapcsolatban merültek fel azok a kérdések bennem, hogy a férfiak erről hogy vélekednek, elveszíthetem-e emiatt a párom?

Szóval bemutatnám magam:

Csendes és általában visszahúzódó vidéki lány vagyok. A megszokott társaságomban tudok teljesen feloldódni, bulizni nem járok egyedül, csak a barátommal megyek el és akkor is azért,hogy táncoljunk, máskor meg a barátnőimmel beülünk valahova. Mindig is a komoly kapcsolatok híve voltam, egyetlen barátom volt Ő előtte másfél évig(nem ilyesmi okok miatt mentünk szét). Mindig is tisztelem, becsülöm a párom,sosem csalnám meg,és megvetem ezt, nem is jön,hogy más pasira nézzek. Örülök ha örömet okozhatok neki, szeretem kényeztetni, új dolgokat kipróbálni vele(igen,minden téren) Ha szeretné akkor elmegyek vele és a barátaival, ha csak fiús beszélgetést akar tiszteletben tartom, nem nyomulok rá. Szóval eddig semmi gond sincs, imádja ezeket a dolgokat.

DE innen jön a probléma...nekem nincsenek fiú barátaim, ugyanis az az elvem, hogy ilyen barátság nem létezik.

Oké, ismerősök vannak, ha egy közegbe kerülünk megkérdjük hogy van a másik de ennyi. Régebb akárhányszor próbáltam csak barátkozni, mindig az lett a vége,hogy bevallották, tetszem nekik, és 1-2 év után.

Mondtam az elején a páromnak, hogy én ilyen vagyok, nem tudom elfogadni,hogy neki közeli lány barátja legyen. Nehéz hozzám közel kerülni, de akit befogadok attól azt várom,hogy én legyek az egyetlen nő számára, mint ő nekem férfi. És ha azt látom,hogy más nőt valamilyen szinten keres, ír neki, vagy meghívja valamire mert rég beszéltek, akkor úgy érzem, hogy kezd távolodni ebből a bizalmas szférámból. Ilyenkor még meg se puszilnám szívesen. Ha úgy adja a helyzet, és többen vagyunk semmi bajom ha váltanak pár szót, sőt én is beszállok, viszont azt nem tudnám elfogadni,hogy ketten üljenek be valahova, vagy csak szimplán írjanak.

Mondtam neki, hogy válasszon, nem kényszerítettem semmire. Elmondtam,hogy képtelen vagyok ebben megváltozni, ha neki hiányzik az,hogy ott legyen a lány barátaival vagy találkozgasson velük, mint előttem, akkor menjen,de én ezt így nem tudom elfogadni. Ő mindig azt mondta,hogy engem nem akar elveszíteni, mert nem bírná ki nélkülem, és benne olyan embert talált, akivel sosem találkott még, családot akar stb.

Ebből adódóan volt pár vitánk, pl h írt neki és hasonlók, ilyenkor mindig előjött ez a hülye érzésem és tudattam vele.Mostanra valahogy megértette és tiszteletben tartja. Azt mondja hogy ő is nagyon félt engem, és fél mi lesz ha felmegyek egyetemre, szóval megpróbálja megérteni amit érzek ezzel kapcsolatban.

De felmerült bennem a kérdés, hogy vajon sok-e ez neki? Nagyon nagy hiba ez nálam? Ti mennyire tudnátok ezt elfogadni?

Igazából ez nálam azóta alakult ki jobban, miután láttam mi folyik az emberek közt. Az ismerőseim 90% megcsalta már a másikat, sőt a legjobb barátnőm már nem is 1 pasival, az a pasi pedig a menyasszonyát csalja vele. A másik barátnőm szintén barátnős pasival fekszik, és ráadásul nyalizik is a barátnőjének. Szóval a lány mit sem sejtve barátkozik ezzel a barátnőmmel. Az egyik lány,akivel nem akarom hogy beszéljen a párom, mikor ismerkedtünk már felajánlotta magát neki éjszakára. És akkor még nézzem el azt,hogy jóban vannak? És még sorolhatnám...

20L