Ti, akik párkapcsolatban éltek teljesen megbíztok a párotokban? És ti sem csalnátok meg őt?

Máskülönben mi értelme lenne együtt lennünk? :)

Teljesen megbízom a barátom hűségében, őszinteségében, ezzel nincs probléma. Az én hűségem meg aztán főleg verhetetlen, volt már, hogy buliban részegen (de NAGYON részegen) jöttek, hogy na, könnyű préda, hátha, de akkor is kb csak annyit tudtam mondani, hogy nem, van barátom, nem, van barátom. Meg még akkor sem csaltam meg mást, amikor éppen szakítani terveztem már egy ideje, és csak a személyes találkozóra vártam, de lett volna rá alkalmam. Hát még most, hogy szerelmes vagyok... Szerintem a barátom is hasonló fajta :)

Igen. Tökéletesen megbízom benne, ő is bennem, és erre mindketten rá is szolgáltunk.

Most nyilván jönnek a lehurrogók, akik szerint ezt nem lehet tudni, és majd jó nagyot fogok koppanni.

Erre azt tudom mondani, hogy együtt érzek velük, amiért ilyen rossz tapasztalataik vannak, de éppúgy léteznek gerinces, egyenes, megbízható emberek, ahogyan az ellenkezőjük is.

A párom nem hibátlan, ismerem jól, tudom, mik a gyengéi. Nem elvakult, lila ködben úszom, nem is vagyok már kezdő kis csitri. De abban biztos vagyok, hogy nem csalna meg.

Hát kérdező, vigyázz magadra!

1. Egy kamasz lány sok meglepetést okozhat.

2. Normális esetben a szülők/párok egymásban bíznak alapvetően, és e MELLÉ és nem a helyébe jön a gyerek iránti bizalom.

3. Ne terhelj olyasmit a lányodra, amire nem ő kellene, hanem egy veled egyenrangú pár.

Teljesen.

Jelen pillanatban nem tudom elképzelni, remélem, hogy sosem kell csalódnom magamban. Bár az jobban fájna, hogy neki fájna.