Jogosan érzem magam ilyen nyomorultul? Egy senki vagyok az exhez képest?

Tegnap tudtam meg, hogy a barátnőm exe egy válogatott focista. Oké, a magyar foci szar. A focisták is szarok, semmit nem érnek. De akkor is..híres fickó, a havi fizetése szinte több, mint nekem az éves. Ő Mallorcara vitte a barátnőmet nyaralni, én örülök, ha Hajdúszoboszlóra eltudunk menni. Neki többet ér az autója, mint az egész életem. Neki Dzsudzsák Balázs a legjobb haverja, nekem meg a kutyám. Míg ő Telkiben nyomja, mert készül az EB-re addig én gyk-ázok.

Sose voltam még ennyire padlón, egy senkinek érzem magam. Én világ barma még büszkén mutogattam a nyavajás kupaimat, amit diák olompián nyertem 8.ban, miközben az exe az ország egyik legjobb csapatában játszik. Fel nem tudom fogni mit akarhat ezek után tőlem..nekem még kocsim sincs.

Legjobban most a barátnőmre haragszok.5 hónapja vagyunk együtt és még csak nem is tőle tudom, hogy kivel volt 2 évig együtt. Szerintem ő sose mondta volna el. Azt mondja, hogy én sokkal többet érek nála, velem sokkal bolodgabb.

Nem vagyok egy rinyagép (tudom, ezt most nehéz elhinni) és önbizalomhiányos se (ezt meg főleg), de mit adhatnék én neki, mikor a volt palija mellett olyan élete volt, mint egy hercegnőnek? Nekem meg hónap közepén már azon kell agyalnom, hogy mit egyek, hogy 5-én meg vegyem a bérletemet, hogy el tudjak menni a minimálbéres munkahelyemre. Egy ilyen lánynak én sosem leszek elég, de szakítsak vele? Nagyon szeretem. Kevés ideje vagyunk együtt, de mégis elhittem, hogy ő az igazi. Nem is tudom már nélküle elképzelni a napjaimat.