Bízhatok még benne?

Barátnőmmel November elején jöttünk össze. Előtte 6 hónapig volt szingli, egy több éves kapcsolat után. „Mozgalmas” féléve volt, kiélte magát állítása szerint. Viszont maradt egy külföldi srác(pesten lakik, mint Ő), akivel továbbra is beszélget. Lefeküdtek egyszer(ennyit mondott), és néha néha ír neki a srác. Ő azt mondta, hogy nem válszol neki és nem is érdkeli, így hagytam a dolgot. De a napokban elfogott egy rossz érzés, és belenéztem a Facebook beszélgetésbe. A srác írt, viszont nem úgy történtek a dolgok ahogy a barátnőm előadta, beszélgettek... A srác megkérdezte, hogy őszintén akar-e még vele találkozni, amire a barátnőm azt mondta, hogy „természetesen igen, akar még.” Azonnal szembesítettem a dolgokkal. Elkezdett zokogni, kérlelt, hogy bocsássak meg neki, csak „pillanatnyi elmezavar” volt, és nem is gondolta komolyan, és nem is találkoztak. Egész nap zokogott, azt szajkózta, hogy nem akar elveszíteni, nincs szüksége senki másra, velem akarja leélni az életét.

Megkérdeztem tőle, hogy hiányol-e valamit a kapcsolatból. Azt mondta minden tökéletes.

A kérdés a következő lenne: lehetséges, hogy még nem élte ki magát, és még mindig szüksége van a kalandokra? Vagy legalább az érzésre/izgalomra, hogy valaki más is „érdeklődik” iránta? Nem elég az, hogy én udvarolok neki?

Csak lábjegyzetként hozzáfűzném, hogy az ágyban minden csodás. : ) Az nem indok, hogy másnál keresi azt amit tőlem nem kap meg.