Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Párom családja nagyon vallásos...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Párom családja nagyon vallásos, én viszont nem vagyok hívő. Szerintetek hosszú távon milyen esélyeink vannak?

Figyelt kérdés
Idén leszünk 3 éve együtt, mindketten 20 évesek vagyunk, távkapcsolatban élünk (280 km-re egymástól, havonta kb egyszer-kétszer tudunk találkozni, illetve nyáron többet). Már az is nagy port kavart amikor összejöttünk, ugyanis párom szülei már eleve fenntartásokkal álltak hozzám, melynek hangot is adtak. Az egész család (nagyszülőkkel, testvérekkel együtt) református vallású, a gyerekek is vallásos neveltetésben részesülnek. Az én családom tagjai nem hívők, nem járunk templomba, nem szoktunk imádkozni, de mindannyian meg vagyunk keresztelve, a vallás nyújtotta lehetőségektől sosem tiltottak a szüleim. Barátom apukája mélyen vallásos, az anyukája is annak vallja magát, ám nála ez inkább érdek, mintsem őszinte életérzés. Minden vasárnap templomba járnak, imádkoznak étkezések előtt, igét olvasnak reggelente, mindez a gyerekeikre is már kiskoruk óta rá van kényszerítve. Ha pedig valamilyen oknál fogva nem tudnak elmenni a gyerekek templomba (iskolai rendezvény, sport meccsek stb.. ), akkor leültetik őket otthon és videón tesznek be egy Istentiszteletet. Azért mondom hogy rájuk van kényszerítve, mert sem a páromnál, sem a testvérénél nem alakult ki a hithű vallásosság, csak a szüleik miatt kénytelenek elfogadni ezeket a helyzeteket. A családjuk életét főként az anya dominálja, elég akaratos személyiség. A párom és a testvére életének minden részébe beleszól, és ha nem az ő akarata teljesül akkor zsarolni, vagy büntetni kezdi őket (zsebpénzmegvonás, beígért dolgok nem betartása stb.). Természetesen már az elején nem tetszett neki, hogy van egy olyan dolog a fia életében (a szerelem), amit nem irányíthat. Azóta is azon ügyködik hogy elmarjon mellőle. Szabályokat fektettek le elénk, amik szerint nem aludhatunk együtt, egy szobában felügyelet nélkül nem tartózkodhatunk, nem utazhatunk el együtt nyaralni, és a barátomat sem látogathatom meg az engedélyük nélkül az albérletében. Barátom sem ért egyet a nézőpontjaikkal, már rengetegszer találkoztunk titokban, aludtunk együtt titokban, ám mégsem mer velük szembeszállni mert akkor minden anyagi támogatásuktól búcsút inthetne, és egyetemistaként erre bizony szüksége van. Néha sajnos nem voltunk elég óvatosak, és volt hogy kiderültek a titkos találkáink, ilyenkor persze mindig én lettem elő véve, az anyja ekkor telefonon hívogat rendszeresen és elmond mindennek, lealáz a sárga földig, ő szerinte én hazugságba kényszerítem a fiát és el akarom venni tőle, ki akarom sajátítani magamnak, és hogy nekik is csak akkor van konfliktusuk a fiukkal amikor én képbe kerülök, mert egyébként teljesen jól kijönnek egymással.. A családjuk összes problémájáért engem tesz meg felelősnek. Volt hogy barátom és a testvére összekaptak, barátom ennek hevében leöntötte a tesóját egy kis vízzel.. Az anyjuk engem hívott fel, hogy moderáljam már meg magam, mert miattam feszült folyton a párom és miattam (!!!) viselkedett így a testvérével! Amikor épp 200km-re voltam tőlük és nem is találkoztam a barátommal már hetek óta! Többször elmondta már azt is, hogy nem illünk össze, mert teljesen más az értékrendünk, más neveltetésben részesültünk, és nem is érti mi ezt hogy gondoljuk, mi lesz majd velünk a jövőben, merthogy ŐK (párom anyja és apja) majd az unokáiknak is olyan neveltetést szeretnének mint amilyet ők adtak a gyerekeiknek (amikor ezt szerintem majd páromnak és nekem kéne eldönteni ha majd odakerülünk..). Sajnos nem veszik észre hogy ezzel a nagyszerű nevelési módszerrel csak azt érték el hogy egyik gyerekük sem bízik meg bennük annyira, hogy bármit őszintén elmondjon nekik. Párom és a testvére is sokszor nem mond nekik igazat bizonyos dolgokról, mert tudják hogy csak baj lenne belőle ha az igazságot megtudnák a szülők. Engem egyre jobban foglalkoztat, hogy mi lesz így velünk a jövőben, ugyanis számomra nem normális és nem természetes dolog az hogy ő szerintük 3 év együttlét után is még a kézfogásnál és szájrapuszinál kéne tartania a kapcsolatunknak. Megértem, hogy vallásosak, és emiatt ragaszkodnak bizonyos dolgokhoz, de nagyon zavar hogy az egész kapcsolatunk az ő feltételeiktől függ, és hogy engem is folyamatosan próbálnak "megtéríteni" (már többször volt hogy náluk voltam és "délelőtti programként" végig kellett nézni egy 1,5órás Istentiszteletet viedón..). Barátom teljesen elzárkózik ettől a témától, sokszor olyan mintha tudomást sem venne ezekről a problémákról, pedig tudja hogy engem nagyon zavarnak, de nem tudjuk őket sose megbeszélni rendesen.. Kérlek segítsetek, félek hogy pokollá fogja tenni az életemet párom anyja ha ezt hagyjuk így menni tovább.. Nem szeretném Őt elhagyni, de nem tudom mit tehetnék:(

2016. márc. 3. 15:14
1 2 3
 21/22 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszod, én is pont ezektől félek amiket leírtál... Hasonló cipőben jártál akkor mint én most..
2016. márc. 4. 15:35
 22/22 anonim ***** válasza:

hát nem tudom. nehéz kérdés.

az én párom is régen, évekkel ezelőtt hasonlóan anyuci kicsi fia volt, nem volt képes elengedni a nő szoknyáját, az egész család meg ész nélkül kritizált engem mindenért. ott is mindenért én voltam a hibás. ha pl a párom beteg lett, akkor "tőlünk minden szr bacilust hazavisz", stb..

4 évig húztuk ezt, én nyeltem végig, elnéztem, hogy az anyja irányított minket, hogy csak akkor találkoztunk, ha az engedély ki volt adva... de mikor elkezdtünk dolgozni, és volt önálló keresetünk, akkor tények elé állítottam a páromat. vagy elengedi az anyja kezét, összecsomagol és elköltözik velem pestre (179 km!), vagy végeztünk.

lehet, hogy ridegen hangzik ez így, de az az állapot is tarthatatlan volt.

a párom rögtön rávágta, hogy jön. mert szeret.

nagy huzavona, veszekedés, ordibálás és sértődés közepette elköltöztünk. azóta eltelt 3 év, és alig-alig tartja a kapcsolatot a családjával, de nem bánja, látom rajta, és ő is mondta sokszor.

nálunk nem arról volt szó, hogy elszakítottam a családjától - egyszerűen ő is belátta, hogy nem normálisak azok, akik otthon akarják tartani a gyereket, a már szinte felnőtt gyereket bezárni a szobába, hogy nem barátnőzhet, nem bulizhat, stb..

neked is ezt javaslom.

állítsd tények elé a barátodat, főleg, hogy ő sem ez az elborult elméjű vallásos, mint az anyja. közöld vele határozottan, hogy ha nem lép, akkor téged elveszít. itt derül majd ki, hogy mennyire szeret téged. ha neki is kényszer ez az egész isten-téma, és szeret téged, akkor ki fog szakadni onnan. amúgy is, minden épeszű ember menekülne ilyen közegből.

ha hezitált, vagy nem tudja, akkor az egy üzenet neked, hogy engedd el, lépj le. maradjon csak otthon anyjával, nézzen istentiszteleteket. rád pedig vár majd egy sokkal komolyabb, függetlenebb, FELNŐTTESEBB férfi valahol.

sok sikert.

2016. ápr. 24. 13:23
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!