"Anyának" kezd szólítani. Utálom. Hogy szoktassam le róla?

Ha úgy szól hozzád, ne reagálj rá.

A másik meg, hogy leülsz vele és elmondod neki, hogy ez tényleg nagyon zavar téged, és rosszul esik neked, hogy ő ennek ellenére is csinálja, és fejezze be, mert... valami okot mondj.

Hát monddmeg neki,hogy ne szólítson így,mert neked nem tetszik és nem is vicces.

De ha lesz gyereked,akkor viszont ezt meg kell szoknod.

Ha a keresztnevén fogo szólítani,vagy kicsimnek,akkor azt a gyerek el fogja tanulni.

Gyereknek mondani más!

Szegény gyerek, ha azt mondja neki, menj oda Zsuzsihoz, néz, hogy ki az a Zsuzsi, mert anya néven ismer téged. Vagy pedig, egy idő után rászokna a gyerek, hogy téged is anya helyett Zsuzsinak hívjon, ami szerintem elég fura.

Szóval ilyen esetben, hogy "menj oda szépen anyához" teljesen elfogadható, egy-egy viccnél is lehet maminak-papinak szólítani egymást, pl barátommal mi is szoktunk így viccelődni, főleg fáj valamink ami miatt pl nehezen mozgunk, de akkor se gúnyolódás/igazi vicc a dolog, hanem ilyen kis becézgetős-aggódos-feszültségoldós becenév.

Nem is az elnevezés.. szerintem ez a gáz ebben.

"idegesít ha mondom neki, hogy zavar annál inkább....." - Most idomít, vagy mi a fene?

Csak hogy hozzászóljon valaki ennek a másik oldaláról is.

Én vagy teljes keresztnéven hívok valakit,vagy édes, drága, lelkem, stb. stb. Ez két dologból fakad, egyrészt utálom a nevem becézett formáját, másrészt szeretem, ha bókolnak nekem, szeretem a minél színesebb megszólításokat. Az exemnél például meglepődök, ha a neve becézett alakján szólítom, és hallgat rá (mert kb. mki úgy hívja), én viszont borzongok még kimondani is. Legszívesebben kiöblíteném utána a számat, pfuj. És azt sem értette meg, hogy ne becézze a nevemet, mert sírógörcsöt kapok tőle, annyira utálom, mondtam ennél az is jobb, ha asszonynak hív. Na, azóta asszonykának hív, én meg őt embörnek :D Ó meg még mennyi mindennek! A cukorfalatot pl. imádja :3 És még színesedett a paletta, mert egy pár hónapos melón az asszonyoknál volt egy olyan szokás, hogy mindekit anyának, apának, édesanyának, édesapának hívtak. Én ezt aranyosnak, kedvesnek találtam, és rámragadt ez a megszólítás. Mikor kedveskedve akarok egy hapsit megszólítani, azt mondom édesapa, még senki nem vette zokon.

Persze ha a partneremnek nem tetszik, ahogy szólítom, vagy ő szólít olyan módon, ami engem sért, az válóok. Nem tudom miért, én nem hiszek a neveljük a partnerünket dologban. Én ilyen vagyok, nem fogom Janizni vagy Attizni vagy Palizni, a másikat, és aki ezt velem teszi az elől kapálózva, sikítva, árkon-bokron menekülök el. Szóval ha láttok valakit ordítva rohanni a naplementébe, engem szólítottak Barbinak >:(