Volt már agresszív párotok? Milyen volt vele a kapcsolat?

Úgy mondom, hogy lehetett volna...

Még nem volt semmi komoly, csak találkozgattunk, de nekem már nem tetszett a viselkedése. Látványosan féltékenykedett, majdnem megvert egy pasit aki utánam fütyült, állandóan be akart fegyelmezni, igyekezett alá-fölé rendelt helyzetet kialakítani.

Nagyon gyorsan tisztáztam vele, hogy ez nekem nem párkapcsolat, nem érzem hogy egyenrangúként kezelne, sokszor megbánt, stb. Hagyjuk egymást békén.

Akkor is volt ordítás, hiszti, meggyanúsított, hogy megcsalom... Csak annyit tudtam mondani, hogy most már legalább nincs kétségem, hogy jól tettem hogy szakítottam. Bebizonyította.

Később hallottam felőle, és jó emberismerőnek bizonyultam. A feleségének pokollá tette az életét. "Csak ritkán" ütötte meg (egy pofon is sok szerintem), de a kiabálás, lelki terror mindennapos volt. Nem ritkán nyilvánosan alázta meg.

26 éves vagyok most. A pasimmal 18 évesen találkoztam. Összejöttünk, minden jól alakult, kicsit félénk ember volt, de kifelé játszotta a nagy macsót. Az idő múlásával egyre többször volt agresszív veszekedések alkalmával, az elején csak a karom szorongatta meg, h érvényt szerezzen a szavainak, később meglökött, majd csúnya verésbe is torkollott a dolog. Megütött, fojtogatott, megrúgott, folyamatosan uralkodni akart fölöttem. Ha át akartam menni az út túloldalára, akkor visszafogott, majd 2 méterrel arrébb mentünk át. Mindenben fölöttem akart lenni. Szép lassan fejlődtek így a dolgok, többször kellett volna lépnem, de az első ütésnél éppen a szüleinél voltunk, nálam éppen nem volt annyi pénz, h 500kmről hazautazzak, mert a cuccaim 20 km-rel arrébb voltak és azt is be kellett volna gyűjtenem. Nem volt nálam éppen mobil sem. Másnap reggel tudtam volna leghamarabb hazamenni és addigra megnyugodtam. Persze ilyenkor megy a bűnbánat meg a "többet ilyen nem lesz", de lassan ez is kikopott. És a végén ő dobott ki. Aztán 2 hónappal később újra megjelent. Beszélgettünk, csókolóztunk, aztán hirtelen mintha pofon csapott volna belülről az agyam, h mekkora egy idióta vagyok, felálltam és mondtam, h menjen el. Elment. Pár óra múlva visszajött és bezárt a szobámba, öngyilkos akart lenni és azzal "büntetni", hogy végig kell néznem. Persze túlélte, rajtam azóta is vágások vannak (pl. a kezemen) és életem egyik legtraumatikusabb estéje volt az egész.

A kapcsolatot úgy tudnám jellemezni, hogy alapvetően nem lett volna rossz, az elején kifejezetten jó volt, ott volt egy karizmatikus, jó kiállású alfahím, de a végére nagyon depressziós lett, úgy gondolta, h nincsenek barátai, gondjai lettek az ivással (ez egyetemisták között nem mindig tűnik fel, de neki komoly problémái voltak már a végén). Szép lassan "kifejlődött" a dolog. Ha ilyen kapcsolatba keveredtél, akkor tudod, h nehéz ebből megszabadulni, aki nincs benne, az nem tudja, h milyen. Van ennek egy lélektana, a nő élvezi a bűnbánó időszakot, amikor odafigyelnek rá és egy kicsit nincsenek "eltiporva", mint a kapcsolat többi időszakában egyébként. Nehéz ebből szabadulni, de fuss. Amíg még tudsz.

Az volt az első kapcsolatom, ezért is volt ennyire nehéz megszabadulnom tőle, azóta, ha valakin csak szikráját látom a természetéből, messziről kerülöm. Félek az alfahím természetű pasiktól és azoktól is, akiken azt érzem, hogy a nőket lenézik. Volt olyan, akitől elköszöntem egy beszélgetés közepén, mert ismerkedés közben pontosan ugyanazokat a jegyeket véltem felfedezni. Lehet, hogy csak elő akarta adni a nagy macsót, de olyan menekülést váltott ki belőlem, hogy utána a telefont sem vettem fel neki. Életem legnagyobb hibája volt az a kapcsolat és nagyon sokáig tartott, mire az ott berögződött rossz dolgokkal megküzdöttem és például megtanultam azt, ha valami rosszul sült el, vagy bajom volt, akkor nem elvonulok, hogy nehogy baj legyen, hanem megbeszélem az aktuális barátommal a dolgokat.

Az elettarsam passziv agressziv en meg agressziv vagyok. Mindent rsm fog, h en elnyomom, amikor legtobbszor az o akarata ervenyesul. A kapcsolatunk elejen fojtogatott volna, ha hagyom. De kuzdosportra jarok egy ideje, igy nem felek megvedeni magam. Nem tamado tipus, inkabb elesettnek nez ki, mindenki ot sajnalja. A dolgokat sokszor ugy alakitja, h a baratai szemeben en legyek a szemet. Ezt is megoldottam az egyik baratjanal.

Mivel az egesz gyerekkoromban fenyegettek, terrorizaltak es vertek , ezert ez mar nekem meg se kottyan. Nem erzek mar felelmet. Szoval nekem ez egy kellemes kapcsolat sok kozos progival es sok szeretgetessel, olelgetessel, aranyoskodassal.

Mostanaban figyelem es tanulok, hogy lehet ilyen jol manipulalni mindenkit. Mindenkitol tanul ujat az ember :D

Eddig nyoltan agressziv pasijaim voltak, ez nekem most feludules.

N