Miért érzem azt, hogy nem érdemlem meg?

Korábban nagyon gátlásos, visszahúzódó lány voltam, amihez párosult, hogy kövér voltam általánosban meg a gimi első osztályában ami miatt rengeteg bántást és sértő, gonosz megjegyzést kaptam. Persze ismerkedésről álmodni sem mertem. Aztán eldöntöttem, hogy ezen változtatok. 30 kilótól sikerült megszabadulnom, most vagyok 178 centimhez 65 kiló, amivel nagyon elégedett vagyok. Viszont a gátlásosságom még mindig nem múlt el. Ha elmegyek bulizni ott rá se merek nézni a pasikra ebből adódóan nem is jönnek oda hozzám. Máshol sem merek kezdeményezni, úgy érzem, hogy én nem érdemlem meg a boldogságot. Korábbi súlyom miatt barátaim sem nagyon voltak. Nem nagyon barátkoztak velem pedig csak egyszerűen csendes típus voltam. Most sincs sok barátom. Szám szerint 1 barátnőm van, igaz rengeteg haverom is van de velük nem napi szintű a kapcsolatom. Félek kezdeményezni, nem tudom igazán magamat adni, ebben segített egy családtagom is hiszen mai napig mondja, hogy milyen "koca" (!) voltam meg hogy még fogyhatnék de szerintem ez alá a súly alá nem kéne mennem... Nos ez sem segít abban, hogy jobban érezzem magam a bőrömben. Tudom először magamban kell rendet tennem, de azt sem tudom hogyan induljak neki. Szombaton is megkaptam azt, hogy én inkább haver típus vagyok a pasiknak mint barátnő. Nagyon rosszul esnek ezek a megjegyzések és szeretnék változtatni de nem tudom hol kezdjem.

21/L